Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1995/1996 (Szeged, 1997)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Bátyai Gitta: Szeged villanyvilágításának kezdete

A termelés a következőképpen alakult: 1890: 6233 az összes lángok száma 819 közvilágításra 5414 magánláng 601 882 m

3 fogyasztás 1891: 6369 az összes lángok száma 600 ezer m

3 légszesz 100 ezer kg pirszén 80 ezer kg kátrány 637 372 fogyasztás 1892: 38 km csőhálózat 772 utcai és 5733 magánláng 690 192 m

3 fogyasztás (Kulinyi: Szeged tört. 1901) 1893-ban az utcai közvilágítás mellett a szállodák, éttermek, cukrászdák, kávéházak, sörházak, irodák, pékek, nyomdák, asztalosok stb. 5733 láng kapacitású berendezései 41 164 m

3 légszeszt használtak föl. (Kulinyi: Szeged tört. 1901) A szerződés szerint 1865-ben elindult gázvilágítás, mint már említettem, 30 évre szólt, melynek közeledett a lejárata 1895-ben. Tóth Mihály, városi főmérnök - ki a víz utáni Szeged újjáépítésének a motorja volt - már 1891-ben előterjesztést nyújtott be egy tervezett villanyvilágítás ügyében. Tartalma, hogy a város egyszerre hirdessen pályázatot a gáz-, és villanyvilágítás elvállalásához. (SZN 1891. III. 8.) „Erre a palota- és platánköntösre, melyben a rekonstruált Szeged díszlik, bizony ráférne az új világítás." - írja a Szegedi Napló. A villamosság gyors térhódítását kedvező fizikai adottságai jelentősen segítették, hiszen fénnyé, hővé, mechanikai munkává egyaránt átalakítható. Az elmúlt században a gyáripar erőteljes fejlődése a társadalom életében néhány évtized alatt alapvető változásokat hozott. A technikai fejlődés új utakat nyitott a természettudományok, de főként az elektrofizika számára. A dinamó-elektromos elv felismerésétől a zárt-vasmagú transzformátor és a váltakozó áramú elosztási rendszer szabadalmának bejelentéséig fél évszázad sem telt el, és máris kezdetét vette a nagyvárosokban - így 1893-ban Budapesten is - közhasznú villamosenergia-szolgáltatás. A főváros példáját