Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1995/1996 (Szeged, 1997)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Kőhegyi Mihály – Nagy Ádám: Az 1883-as szegedi királylátogatás tárgyi emlékei

KŐHEGYI MIHÁLY - NAGY ÁDÁM Az 1883-as szegedi királylátogatás tárgyi emlékei A magyar történeti muzeológia látókörében sokáig csak a nagy történeti eseményekhez kapcsolódó tárgyak voltak. Mindenek előtt a megjelenésénél vagy használatánál fogva különös, érdekes tárgyak, esetleg egy-egy kiemelkedő személyiség relikviáinak gyűjtése volt napirenden. így volt ez országosan tulajdonképpen egészen az 1960-as évek elejéig. A helytörténeti mozgalom erősödésével, majd az életmódkutatás felkarolásával megindult az újkortörténet emlékanyagának szélesebben értelmezett gyűjtése. Az első időszaknak a munkásmozgalmi események valamint harcosaik tetteinek bemutatása, bizonyítása, illusztrálása adott nagy lendületet. Természetesen már ekkor is óhatatlan volt, hogy a múzeum munkatársai mégis elsősorban inkább alapvetően szakmai szempontokat vettek figyelembe. Az ideológia ugyanis még jó ideig jelentett bizonyos elvárásokat 1960 után is, bár e szemléleti kötöttség változó volt a helyi személyi és tárgyi feltételek szerint. Szeged életének szomorú eseménye volt 1879-ben a „nagy víz", amely szinte teljesen eltüntette a várost. Nem csoda, hogy az újjáépítés első, korszakos jelentőségű szakaszának befejezésekor, 1883-ban nagy lelkesedéssel várták a király látogatását, aki legutóbb a romokat látta. A királylátogatás 100. évfordulójáról nem volt igazán aktuális megemlékezni. Most, a 110. évfordulón megpróbáljuk pótolni az elmulasztottakat. Nem kívánjuk persze ismét azt a nézetet erősíteni, hogy a múzeumba csak a kiemelkedő események emlékeit kell gyűjteni. Inkább arra a párhuzamra gondoltunk, hogy a mostani, a honfoglalás 1100. évfordulója kapcsán vajon tudunk-e kellően figyelni az eseményekre, vagy egyszerűen van-e módunk a megfelelő dokumentumokat összegyűjteni? A nevezetes esztendő 1883, amikor már negyedik éve zajlott az újjáépítés valóban teremtő munkája. Egyre jobban kibontakozott az új, a modem Város képe. Az újságok, a Szegedi Napló és a Szegedi Híradó, néha ugyan különböző megvilágításban, de rendszeresen tájékoztatták Szeged népét a tervekről, azok alakulásáról s a megvalósult részletekről. Július közepétől már mindenesetre szárnyra kaptak a bizonytalan hírek, „egyelőre merőben kombinációknak" tartva azokat Őfelsége látogatásáról. Az első információk ráadásul a temesvári „Délmagyarországi Lapok"-ból származtak.

1 Valószínűleg azonban kiszivároghatott, hogy Tisza Lajos, az építkezés királyi biztosa még július elején levelet írt az uralkodónak, s kifejezetten meghívta Szegedre. Azután Bécsben is járt, és augusztus elején érkezett