Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1995/1996 (Szeged, 1997)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Kőhegyi Mihály – Nagy Ádám: Az 1883-as szegedi királylátogatás tárgyi emlékei

ismét a városba. Ö hozta a hírt, hogy I. Ferenc József, ő császári és királyi felsége elfogadta a meghívást, talán szeptember végére. Ettől kezdve az újságok a legapróbb részletekről is minden nap rendszeresen tudósítottak. Már ekkor ún. „polgári bizottság" alakult, amelynek vezéralakjai rögtön szük körű megbeszélést tartottak a felsővárosi kaszinóban.

2 A király fogadtatását rendező nagy bizottság néhány nappal később, vasárnap ülésezett. Itt el is döntötték, hogy fölállítanak egy városi bandériumot, amely a régi szegedi polgárőrségi egyenruhában fog kivonulni. Az újságok részletesen leírták a ruhát, amelyet aztán augusztus végén az összes szerelékkel együtt, Beck István tanácsnok vezetésével Tisza Lajosnak be is mutattak.

3 A városi tanács elé augusztus 23-án terjesztette elő Tisza Lajos a király látogatását. Levelében mintegy megindokolta, hogy miért is fordult kérésével a királyhoz: „...Nem mintha Szeged újjáalkotása már be volna fejezve, hanem mivel a mü, külsőleg legalább már annyira előre haladt; hogy méltó a megtekintésre." Úgy gondolta, hogy ez Szeged ünnepe, hálaünnep, a föltámadás ünnepe lehet.

4 A tanács először augusztus 29-én ülésezett a királylátogatás előkészítése ügyében. Ez alkalommal néhány alapkérdésről volt szó, pl. az uralkodó és a kíséret elhelyezéséről, a szomszédos megyék és városok küldöttségeinek meghívásáról valamint a színházban tartandó díszelőadásról. Az előterjesztést Szabados János tanácsnok így fejezte be: „Ebben az ügyben a tanács elhatározta, hogy a díszelőadás alkalmával a prológ díszes kötésű példányaiból egyet a király páholyába, egyet a királyi biztos páholyába, egyet pedig, megőrzés végett a város levéltárába helyeznek el." A díszkötés költségéről már árajánlatot is kaptak Posner Károly budapesti mestertől. A következő napok a készülődés lázában teltek. Egymás után vetődtek föl jó és kevésbé jó ötletek, tervek a ritka esemény emlékezetességének fokozására. Erre példa, hogy az újságok augusztus 31-én említik meg, hogy „egy élelmes budapesti fémáru kereskedő" emlékérem verésére tett ajánlatot a tanácsnak. Arról is tudnak, hogy egy helyi iparos már tett hasonló ajánlatot.

6 Valóban így is volt. Pósz Lajos (1845-1904), szegedi ékszerész a királyi biztosnak írta meg levélben ajánlatát augusztus 28-án, amelyben kifejtette célját, rajz vázlata mellett leírta a tervezett érmet. Az éremkészítés és forgalmazás kizárólagos jogának elnyerése esetén megemlíti az iparos az általa adandó kedvezményeket, köztük: „...kész vagyok a hatóság részére még egy harmadik, nagyobb alakban is azt kiállítani, miket a város a törvényhatóságoknak, múzeumoknak s magas állású egyéneknek emlékül kioszthat."

7 Az érem az első tervezett emléktárgy bizonyára azért, mert előállítását nem lehetett csak helyi erőből megoldani. Mindenesetre szeptember 5-re már ismert az érem leírása: előlapon az uralkodó babérkoszorús arcképe a híressé