Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1995/1996 (Szeged, 1997)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Tóth István: Egy szegedi szerb jurátushallgató az 1863-as lengyel felkelésben (Julius Magarasevits)

TÓTH ISTVÁN Egy szegedi szerb jurátushallgató az 1863-as lengyel felkelésben (Julius Magarasevits) Igen becses darabjai a Nagy Annamáriától vásárolt anyagnak az alábbiakban feldolgozásra kerülő dokumentumok. Nagy Annamária családja öszszeházasodás révén rokonságba került a Bánátban Tiszaszentmiklóson élő Magarasevits családdal. A családfő ortodox szerb pap, aki Thökölyi Száva gazdag földbirtokos, aranysarkantyús vitéz titkára és egyben udvari papja. Magarasevits Leontínnak hívták. Felesége Ivánovits Erzsébet, jónevü bajai orvos és városi elöljáró leánya. Az ő házasságukból született Tinka lányuk, aki Szeles Kálmán Szeged szabad kir. város tb. főügyész felesége lett. Az anyag így került Szegedre. Ezt az érthetőség kedvéért előre kellett bocsátanunk. Magarasevits Julius (Gyula) Tinka testvére volt. A fiú rokoni kapcsolatok által is megerősítve, Baja városában tanult, diákoskodott, míg 1859-ben hosszantartó betegséget kap. Gyógyulás végett iskoláit Észak-Magyarországon, Kézsmárkon folytatja. Itt éri híre a lengyel felkelésnek 1863-ban. A néhány fennmaradt levél és fénykép, egy-két tárgy azért kellően rávilágít az ifjú Magarasevits Julius alkatára. Az utána maradt anyagok közül a fénykép 1864-ből, valamint egy eredeti lengyel kokárda - amelyet a felkelésben viseltek - talán a legbecsesebbek. 1844-ben született, s alig 21 évesen 1865-ben halt meg Szegeden mint jogászgyakornok. Hogy jogi gyakornokságát Szegeden folytassa, kézenfekvő volt. Nővére, Tinka férje, Szeles Kálmán révén segítette. Sajnos azonban az 1865-ös év már az utolsó éve volt rövid életének. Mint azt gyerekkori barátja, Milan Andrity 1901-ben megjelentetett memoárjából megtudhatjuk, együtt végezték iskoláikat Baján. Andrity nagyon érzékeny lelkűnek írja le. Ez derül ki abból az 1861. január 10-én Kézsmárkról írt leveléből is - amelyet édesanyjának írt, aki azután nem sokkal meghalt, hiszen ezt 1863 április 10-én barátjának már mint régebben megtörtént szomorú családi eseményt említi. Az ifjú jurátus hallgató Magarasevits Julius nehezen viselte a szülőháztól, az otthontól való távolságot. Igen szerény körülmények között volt kénytelen a diákéveket eltölteni. Mint írja „...én akinek csak két nadrágja volt, és csak egyet hordtam, egy hónapig, majd ezután elszakadt, és nem volt csak egy nadrágom, amelyet hordtam ünnep és hétköznapokon. Ezért kellett egy nadrágot vennem. " Majd folytatja, hogy a kapott pénz mennyire nem volt elég,