Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1993/1994 (Szeged, 1997)

MÚZEUMPEDAGÓGIA - Csizmazia György: A múzeumi matinés gyerekfoglalkozások másfél évtizedéről

sát. Ami pedig a fölnövő gyermeki lélekben egyéni lehet, az nem az ősalakzat, hanem az alakzatok szövevényének valamely rendje, vagy rangsora, vagy stílusa. Ez pedig a szűkebb haza, a szegediség, a honiság szellemi kincsestárának, a múzeum múlt-jelen-jövőiségének genetikai bevésődése. Mikroszkóp alatti béka nyelv, madárodú és etetők készítése, agyaggyurma őssárkányok, Pillich Kálmán kitömött medvéje ...mind, mind, sok gondolat sarj adásának lehetősége. Gyermekeink ma egy kaotikus, technicista szemléletű világba születnek. A természet törvényeit, az archeotípusokat magukba rejtve, s ezeket mint élettechnikákat, egyre kevésbé tudják alkotó módon, játékon keresztül, harmonikus módon! Kipróbálni, alkalmazni. Hiszen a környezetük - sem az otthoni, sem az iskolai - legtöbbször ezt nem teszi lehetővé számukra. A foglalkozásokon a gyerek sokszor találkozik az „élő"-„élettelen" átalakulásokkal. Akváriumi halak, krokodil preparátumok, fehér-tói tömött madarak - föltárul és érthetővé válik az élő és élettelen miből lévősége! A dolgok közötti kapcsolatok, kölcsönhatások és az anyag körben forgása. Az iskola professzionizmusa ellenére elköveti azt a hibát, hogy a természetes fejlődést sietteti vagy éppen késlelteti egy mechanikus tervezésű verbalista rendszerrel. Mi ezen próbáltunk segíteni. Másfél évtized alatt már ezernyi gyerek nőtt föl foglalkozásainkon, s nyári táborainkban. Célunkat nem segítette és most sem segíti, hogy kusza jelenünk az ősi, klasszikusnak mondott és tapasztalt gyermeki fejlődési folyamatot, annak periódusait öszszemossa. Tehát, úgy teszünk; „fölgyorsult az idő" és „mindenki siet" és a „másik gondja és gondolata nem érdekel". Olyan dolgokkal bombázzák a gyerekeket (a fölnőtt világ, Tv, video, stb. ) amelyeknek ott és akkor legtöbbször nincs sem helye, sem ideje. Sőt, sajnos, a minél előbb, minél többet elve érvényesül. Egyes „kísérleti tankönyvek és munkafüzetek" már kétségbeejtően érvényesítik ezokat az elveket. S a mai gyermek, ha „életben akar maradni", s követi az alkalmazkodás törvényét, olyan sorrendben hívja elő adottságait, képességei rendszeréből a kellő reakciókat, ahogyan ezt reklámordításos, verbalista, „dili" környezete diktálja és elvárja. És sokszor, ha ez nem az Ő belső törvényszerű ritmusát követi, az életkor íze vész el a harmóniával együtt. Hát ezért is várjuk a gyerekeket szombatonként, nyugodt beszélgetésekre, kérdezésekre, töprengésekre, alkotásokra, tervezgetésre... A képzőművészeti programok játékos keretei között olyan műtárgy megközelítési kérdésekkel foglalkoztunk, melyek felnőtté válván is gondot okozhatnak. Ha gyerekkorban kimarad... e megközelítés. Pl. A modernebb művészi törekvések ábrázolási konvenciói, a formaorientált megjelenítési módszerek háttérbe szorulása bizony igen gyakran nehéz feladatok elé állítják a