Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1993/1994 (Szeged, 1997)

MÚZEUMPEDAGÓGIA - Csizmazia György: A múzeumi matinés gyerekfoglalkozások másfél évtizedéről

CSIZMAZIA GYÖRGY A múzeumi mâtinés gyermekfoglalkozások másfél évtizedéről (1978-1993) 1978-ban kezdődtek meg a Múzeumi Matiné néven a gyermekfoglalkozások Lipták Mária szervezésével a Közművelődési Osztályon. Veress Mihály, Csizmazia György és Szekeres Ferenc voltak az első évek foglalkozásvezetői. E korai szakaszban, az iskolai metodikától és tematikától eltérő arculatuknak köszönhették növekvő népszerűségüket a matinék. A biológiai és képzőművészeti matinék mellett rendszeressé vált a néprajzi és történelmi foglalkozások szervezése is. A múzeum négy gyűjtőkörének megfelelő arculatú foglalkozások műhelymunkája is változott. Egyre gyakrabban éltünk a komplexitás lehetőségeivel, azaz ugyanazt a témát négy foglalkozáson, szakterületeinknek megfelelően, de mindenkor alkotó, játékos és kreatív gondolkodásra késztetően dolgoztuk föl. Fokozatosan jó szakmai teámmá váltunk, s kialakult egy elméleti és gyakorlati műhelymunkát végző múzeumpedagógai közösség. Olyan foglalkozás típusok születtek, amelyek iskolában s más oktatási intézményekben nem jöhettek volna létre, s ez a hazai, iskolán kívüli nevelésnek úttörő munkálkodása volt. A biológiai-természettudományos foglalkozások a széttöredezettség és verbalizmus ellenében az egységes egész harmóniáját kívánták fölmutatni. Komplex és integrált foglalkozásokon, a múzeumunk tárgyi és kutatási adottságaival szinkronban, de mindig az adott időszakból és helyzetből indultunk ki. A szegedi táj növény és állattani kaleidoszkópjából. Egy-egy témában annak biológiai-történelmi-régészeti-történeti és néprajzi árnyalatait dolgoztuk föl... az egymás utáni hétvégeken. Mert tapasztaltuk, hogy az iskola a gyermeknek kevés is és sok is! Ott alig figyelnek rá, nem mutatják meg neki, hogyan kell és lehet örülni, milyen jó érzés sikeresnek lenni, kérdezni és játszva alkotni. Milyen a nyári mâtinés táborozásokon a lobogó pásztortűz varázsa, a tiszai csónakázás párás csöndje, a pusztaszeri skanzen műhelyeiben való foglalatoskodás, kerámiaégetés és horgászat a tóban! És milyen ő maga is, pattanásosan, mutáló hanggal, nyakigláb lelki gondokkal. S amivel törődünk, fejlesszük az nem más, mint éppen a gyerek személyiségének alakulása, a pszichében meglévő archeotipusok életre keltésének lehetősége. Ez a „titokzatos" archeotípus biztosítja a fölnövő gyerekek magatartását, a hivatás és az életcél realizálásához szükséges tulajdonságok és energiák manifesztálódá-