Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1993/1994 (Szeged, 1997)

TERMÉSZETTUDOMÁNY - Moldovay Gézáné: A koldus hegedűje. Anyagvizsgálat

radiális falán egy sorban álló udvaros gödörkék nagyok, azonosak a tracheidák szélességével (10-13 mikron). A verem kör alakú, a tornyok körül fénylő gyűrűt láthatunk. A tracheidák mindkét végükön lekerekítettek, a késői fában kissé kihegyesedők. Ezeknek az anatómiai sajátosságoknak figyelembevételével megállapítható, hogy a fedőlemez az európai lucfenyő (Picea abies) fájából készült. A hegedű nyaka és teste egy könnyű lombosfából van faragva. Mikroszkopikusjellegei a következők: 1. A keresztmetszeti kép szórt likacsokat mutat. A tavaszi tágabb üregek egyenletes átmenettel haladnak át a nyári fa szűkebb üregei felé. Az edények keresztmetszete ovális, magányosan, vagy 2-5 tagú radiális csoportba rendezett pórussugaranként jelennek meg. Átmérőjük átlagosan 50-60 mikron. A bélsugarak sűrűn, 1-2 edényátmérőnyi távolságban futnak. Az évgyürühatáron a lapos farostok és faparenchymasejtek széles sávban húzódnak. 2. A tangenciális metszeteken láthatóak az egynemű bélsugarak, minden sejtjük azonos, a szögletsejtek sem különböznek. A bélsugarak szélessége 15 sejtsor, magassága 10-28 sejtnyi is lehet. Az edények és rostok hullámos lefutásúak. Az edények fala vastag, az edénytagok vége ferdén lecsapott, a perforáció egyszerű, mérete azonos az edény átmérőjével. Falaikon nagy vermesgödröcskék vannak, elvétve finom csavaros vastagodások is. Más edényekkel érintkező falaik sűrűn, apró vermesgödröcskések. 3. Radiális síkban metszett mintákon a bélsugarak nagy parendhymasejtjei láthatóak. A bélsugarak sűrűsége miatt az ilyen irányú metszetben a fa feltűnően selyemfényű. A tracheidák az edényekhez hasonlóan vastagfalúak, csavaros vastagodásokkal, sűrű vermesgödörkékkel. Rekeszek is, pótlórostok is gyakoriak. A farostok röviden végződnek, nem hegyesednek ki. Ezek a xylotómiai jellegek azt igazolják, hogy a minták a mezei juhar (Acer platanides) fájából valók. A juhar (jávorfa) középkemény, jól megmunkálható selymesfényű fa, jól kezelhető lakkal, festékkel, jól pácolható, könnyű fajsúlyú. A lucfenyő sürü, egyenesrostú, hamoxyl fája a legalkalmasabb rezonanszlemeznek, melynek a funkciója a húrok által rezgések átvétele, továbbadása a hegedűtest üregébe. Hegedűkészítés a 16. század óta folyik, s legfőbb alapanyaga máig is a jávor és lucfenyő fája. (Ében és rózsafagyökér kiegészítéssel.) Bár ez a mi „Koldús-hegedü"-nk nem a cremonai, vagy más nagy mesterek műhelyében készült, megszerzett tudás, vagy egyszerű tapasztalat útján a legmegfelelőbb anyagok felhasználásával készítette el a múlt századi laikus hangász.