Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1993/1994 (Szeged, 1997)

IRODALOM- ÉS SZÍNHÁZTÖRTÉNET - Lengyel András: Egy fejezet a Tiszatáj történetéből (1971-1975)

LENGYEL ANDRÁS Egy fejezet a Tiszatáj történetéből (1971-1975) Egy folyóirat története szép, de meglehetősen komplikált feladat elé állítja a kutatót. Szólnia kell arról a művelődéstörténeti kontextusról, melyben a szóban forgó folyóirat megjelent, s szólnia kell mindarról, amit a kinyomtatott évfolyamok magukban rejtenek. A szerkesztőről, aki szervezőmunkájával, „válogatásával" megcsinálta a lapot; a munkatársakról, akik írásaikkal realizálták s módosították a szerkesztői koncepciót; s mindenekelőtt magukról az írásokról, amelyekért az egész folyóiratcsinálás történt. A legfontosabb, persze, maga az írások összességéből kibontakozó szellemi arculat, az egymást erősítő, kiegészítő, korrigáló művek folyóirattá rendezett sora. Az egymás után sorjázó müvekből a kutató ugyanazt kapja, amit az egykori olvasók. De utólag a müvek már megmutatják magukat; fölragyognak a remekmüvek, s lelepleződnek a gyarlóságok. S a kutató számára a müveken túl, a szerkesztőségi műhely is megszólal, hiszen ennek a dokumentumai sok olyasmit is láthatókká tesznek, amelyek a kinyomtatott művekben már csak rejtve, áttételesen tapinthatók ki. Fölkutatásuk s megszólaltatásuk tehát ugyancsak cél. Mindez persze nem lehet egy rövid előadás feladata. Egyetlen folyóirat történetének egyetlen szakasza is túlságosan gazdag ahhoz, hogy kimerítően szólhassunk róla ily szabott terjedelemben. Nem tárgyalható kielégítően most a Tiszatáj történetének néhány éves fénykora sem. De néhány szempont, néhány tény és összefüggés fölvetése tudatosabbá teheti viszonyunkat a lap múltjához, és segíthet megérteni a magyar művelődéstörténet egy fontos szakaszát. A legelső kérdés, amire választ kell adnunk, a Tiszatáj 46 éves történetéből mely szakasz tekinthető a fénykornak, s miért éppen az? Azok közé tartozom, akik szerint a fénykor az 1970-es évek első felére esik. Megítélésem szerint ebben a fél évtizedben jutott a lap történetének legmagasabb pontjára, s tulajdonképpen ekkor lett az a folyóirat, amely az összmagyarság egyik fontos intézményének számított, s amelynek továbbsugárzása a későbbiekben is a jelentős folyóirat szintjén tudta megtartani a Tiszatájat. Hogy a lap ekkor lett igazán jelentőssé, persze, ma már szinte közhely. Ennek bizonygatásáért ma már nem volna szükséges előadást tartani. De az már egyáltalán nem nyilvánvaló, hogy e periódus teljesítménye mivel több, mint a rákövetkező, 1975 és 86 közötti időszak folyóirata. Márpedig - s ennyit hadd előlegezzek mondanivalómból - az 1975 előtti s utáni folyóirat közötti nem látványos, de annál fontosabb megroppanás az