Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1993/1994 (Szeged, 1997)

MŰVÉSZETTÖRTÉNET - Szuromi Pál: A gyökérlét mítosza. Kalmárné Horóczi Margit: Ünnep

Igaz, jelenleg egy örömittas mozdulatról kell tudomást vennünk. Akárcsak az Ünnep gyermekeinél. Persze a corpus motívum eredendő pesszimista tartalma azért így is benne marad a menyasszonyi vidámság látomásában. Úgyhogy e relativisztikus, többsíkú tolmácsolási formában testvéri átfedésbe kerül az élet és a halál, az öröm és a bánat képzete. Már e korai érett alkotásból is világosabbá válhat az Ünnep kifejezési metódusa, egyszersmind a mitikus anyaszerep kérdése is. Kiderült például: Horóczi Margitot éppen a rejtőzködés és a személytelenebb, általánosabb megjelenítés igénye vitte el az individualizált corpus képzetekig. Jelen esetben azonban nem csupán a keresztény jelkép szimpla átvételét kell regisztrálnunk. A művész ugyanis a népi tárgykultúra köznapi darabjaiban éppúgy felismerte az elemi kereszt formulákat, mint a növények és virágok szárrendszerében. Ezzel akarva-akaratlanul is rátalált egy univerzális képességű, egyetemes emberi jelképre. Amely legvégső eredetét tekintve mélyebb és pogányabb a krisztusi legendáriumnál, elvégre az anyatermészet formai, funkcionális rendjében gyökeredzik. Innen adódik, hogy az előbbi corpus menyasszony ujjongani is tud kitüntetett léthelyzetének. Miként az Ünnep viduló gyerkőcei is a keresztlétre vannak felfűzve: akár az édesanyjuk. Mostantól viszont egy újabb, monumentálisabb „anya képzetet" is komolyabban kell vennünk. Hiszen a figurák a természeti, növényi és égi zónákba lettek beágyazva, amelyek ugyanolyan tartalmi, aránybeli végletek közt mozognak, mint maguk az alakok. Illetve fordítva. Minthogy itt pont a természet rendje diktál. Az enyészet és a kivirágzás szakadatlan egymásutánja. E körforgásban mégis a megújulás, az „örök élet" eszméje győzedelmeskedik. Logikus így, hogy a képelemek mozgása is felfelé tendál. Éspedig a keresztfedél, az érzelmi gyújtópont irányába, ami eredendően az anyaméhet: az élet szentségét jelképezte. Az érzelmes, virágindás szecessziótól induló művész mindenesetre egy olyanféle vizuális jelbeszédre bukkant rá, amely ugyanúgy felvállalta rajongó természetszeretetét, absztrahálási szándékát, mint rejtőzködő, szerény magatartását. Talán az eddigiekből is kitűnhetett: valójában a népművészet világszemléleti, formai hatásáról van szó. Édesanyja egyébként szépen varrt és hímzett, sőt bababútorok festésével is foglalkozott. Ugyanakkor modern képzőművészetünkben is jól kitapintható vonulatot képeznek a néphagyomány vonzáskörében dolgozó alkotók (pl.: Korniss Dezső, Schéner Mihály, Kátai Mihály, Samu Géza, Halmy Miklós). Természetesen Kalmárné Horóczi Margitnak is közöttük a helye. De vissza a részletekhez! Mert a valamirevaló művészek nemcsak felhasználják, hanem leleményes módon megújítják a készen kapott formai, szellemi hagyományokat. Horóczi Margit is ezt teszi. Az Ünnep viduló, pálcikaformátumú gyerekeiről például a gyerekrajzok világára gondolhatunk.