Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1993/1994 (Szeged, 1997)

MŰVÉSZETTÖRTÉNET - Dömötör János: Az Őszi Tárlatok négy évtizede. Történeti áttekintés

iránt. A mégis - bár sokan hiányoztak - megnyílt V.-... és a kontinuitás megmaradt. A Vásárhelyi művészeket egyébként több felől is igyekeztek ez időben Jobb útra" téríteni. Az akkori tanácselnök, a Városházán oktatta ki az oda berendelt vásárhelyi művészeket a szocializmus iránti kötelezettségeikre, a munkásosztály életének ábrázolására, stb. Nem maradt azonban rest a Művelődési minisztérium sem. Aradi Nóra vezényletével 1961-ben konferenciát rendeztek a Tornyai Múzeumban, melyre a miskolci művészek egy részét is meghívták, példaként állították Csabai Kálmánt és társait a vásárhelyi művészek elé. Ezeknek a próbálkozásoknak a hatása egyenlő volt a semmivel. A tárlat kiállító művészeit azonban nem rendítették meg a hivatalosan és a sajtó által rájuk aggatott nacionalista, narodnyik és misztikus jelzők sem. Annyi újítás azonban, - a helyi vezetés óhajára - a közművelődés területén mégis történt, hogy 1959-től az Őszi Tárlattal egy időben külterületi kiállítást is rendezett a múzeum, egy-egy tsz-ben illetőleg állami gazdaságban a helyi képzőművészek munkáiból. Áttekintve ezek történetét őszintén meg kell mondani, hogy nem igen lehetett sikeresnek tekinteni ezek többségét, sőt volt olyan is, amelynek a látogatottsága a 0-val volt egyenlő. A tárlatok szervezési feladatainak társadalmi, szakmai segítésére előkészítő bizottságot hozott létre a tanácsi vezetés. Ez a bizottság azóta folyamatosan működik, változó időpontban, de jobbára tavasz folyamán tartja ülését. A tagok többségét művészek alkotják, köztük találjuk a még élő alapítókat, a törzsgárda helyi és budapesti tagjait, valamint a rendező intézmény a Tornyai János Múzeum, 1989-ig a Műcsarnok képviselőit, továbbá a helyi és megyei kulturális vezetés képviselőit. Felmerültek ugyan olykor eszmei, szellemi kérdések is ezeken az üléseken (pl. a helyi karakter megőrzésének aggodalma), de általában tervezési kérdések, nyitás időpontja, nyitó személy, katalógus tervező, előszó író, repró fotó készítője, plakáttervező személye, előállító nyomda, stb. szerepeltek a napirendben. Ezen kívül állást foglalt az EB a meghívottakkal kapcsolatban is. Inkább általános elvekről döntöttek (aki 5-10 éve nem adott be, ne kapjon többszöri előzetes figyelmeztetés után meghívót), de nem egy esetben meg kívánta a bizottság a teljes, kb. 200-220 név felolvasását és a személyenkénti döntést is. Mint már említettem, a kiállítás meghívásos tárlatnak indult és ilyen is maradt mindmáig. A meghívás szempontjai azonban az évtizedek során némi változáson mentek át. Az eredeti alapvető szemponton, a városhoz való valamilyen kapcsolódáson belül a müvésztelepi beutalás önmagában nem biztosította a műhely karakterének megőrzését. Érthető ez, hiszen művészeti életünk a 70-es évek végétől egyre sokszínűbbé vált. Sokan jöttek Mártélyra és a Virág utcai alkotóházba olyanok, akiknek szellemileg nem volt affinitásuk a vásárhelyiséghez. Ezért a beutalásokkal kapcsolatos korábbi, meghívási