Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1993/1994 (Szeged, 1997)

MŰVÉSZETTÖRTÉNET - Dömötör János: Az Őszi Tárlatok négy évtizede. Történeti áttekintés

nál. (Mindez igaz akkor is, ha tudjuk, hogy szűkebben vett múzeumi feladatainak jórészét mellőzte. Büszkén emlegette, hogy egyetlen tárgyat sem leltározott be évtizedes tevékenysége alatt. Viszont meg tudta szerezni Bodnár Évát a képzőművészeti tárgyak, Kiss Lajost pedig a néprajzi anyag beleltározására.) A múzeumi irodában az általa Kurucz D. Istvánnal, Almási Gyulával, Szabó Ivánnal folytatott beszélgetés során merült fel az a gondolat, hogy össze kellene fogni, a már korábban vázolt csoportokat egy munkaszervezetként is működő kiállítás keretében. Ebben a körben született meg tehát a Vásárhelyi Őszi Tárlat létrehozásának gondolata, és így indult el 1954-ben, október 8-i nyitással a Vásárhelyi Őszi Tárlat. A kezdeményezőknek az volt a célkitűzésük, hogy karakteres kiállítást hozzanak létre. Ennek érdekében foglaltak állást úgy, hogy a Tárlat meghívásos lesz, és csak az kaphat meghívást, aki valamilyen szállal kötődik a városhoz. Ez a kapcsolat létrejöhet az itt születés, az itt élés, a helyi munkálkodás által. Minden esetre feltételezték, hogy az e tájjal való találkozás, az itt munkálkodó emberekkel való ismerkedés, kapcsolat a vásárhelyi szellemiséggel, valamilyen módon, ha áttételesen is, de megjelenik a művészek alkotásaiban. Elég szerény volt ez a kezdet, hiszen az első kiállításról katalógus egyáltalán nem készült, és meghívója is igen egyszerű volt. Ugyanakkor a magyar képzőművészet több jelese is részt vett ezen az első tárlaton, elég itt Medgyessy Ferenc és Barcsay Jenő személyére utalnunk. Már az első tárlat társadalmi elismeréseként kiadták a Tornyai-plakettet. Ez csak erkölcsi elismerésként szerepelt egészen 1970-es évekig, amikortól a plaketthez díj is kapcsolódik. Egyébként az első plakettet Medgyessy Ferenc kapta. Az alapító városi vezetés szinte kivétel nélkül elfogadta a plakett adományozással kapcsolatos Bíráló Bizottsági javaslatot, ezáltal sikerült elérni azt, hogy díj körül valami provinciális önmennybemenesztés ne alakuljon ki. A kiadott 40 Tornyai plakett kitüntetettjei, - egy-két kivétellel - és itt sem az életmű, hanem inkább a fiatal kor játszik szerepet, - valamennyien lexikoni címszavak ma már. És kétharmaduk országos szakmai elismerés (Munkácsy-díj, Kossuthdíj) tulajdonosai is. Ebben az első időszakban egyébként azilumként is szerepelt az Őszi Tárlat. Olyan művészek, akik nem fértek a szoc. real, művészet-politika kereteibe, - és nem tudtak megalkudni, - Budapesten nagyon szem előtt lévén nem, de itt megjelenhettek alkotásaikkal. Elég itt Kondor Bélára utalnunk. A Tárlat történetében komoly megrázkódtatást jelentett Gallyasi Miklós múzeumigazgató '56 miatti állásvesztése és börtönbüntetése. Egy ideig kérdéses volt, hogy megrendezhető lesz-e az 1958-as, V. Őszi Tárlat, mert több művész távolmaradással kívánta rokonszenvét kinyilvánítani Gallyasi Miklós