Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1993/1994 (Szeged, 1997)

NÉPRAJZ - Juhász Antal: Szeged város építési rendszabályai és a népi építészet

fedél megengedését az magyarázza, hogy a tiszai és a marosi tutajozásra virágzó helyi fafeldolgozó ipar épült, melynek jelentős ágazata volt a zsin­delykészítés. A szegedi hatóság a realitásokkal számolt, nem támasztott telje­síthetetlen követelményeket, mint a Bach-korszakban a hatóságokra erőltetett osztrák építési rendszabály. 7 Szeged város törvényhatósági bizottsága a külterületi építkezés rendezé­sére az 1880-as években külön szabályrendeletet alkotott. Előzményei a harmincas évekre nyúlnak vissza, amikor a magisztrátus birtokminimumhoz kötötte a külterületi építkezést: 1834-ben elrendelte, hogy 25 hold alatti földterületen tilos tanyát építeni, s ugyanakkor tilalmazta a város körüli fe­keteföldeken, vagyis a szántóföldi övezetben való építést. Éppen 1836-1840 között - tehát néhány évvel az említett rendelet után - végezték Giba Antal földmérő és munkatársai a határ kataszteri fölmérését. Az elkészült kataszteri térkép nagy mértékű birtokfelaprózódást mutat, különösen a városhoz közeli kaszálókon: kirajzolódik, hogy addigra 25 holdnál jóval kisebb földekre is épültek tanyák. A városi kapitány ebben az időben jelenti a tanácsnak: „...a Tanyákon a tilalom ellenében is új házak tétettnek, ámbár azoknak Tulajdo­nosai a megkívántató föld térséggel szűkölködnek..." 8 A szegedi paraszttársadalom birtokszerkezetét ismerve nyilvánvaló, hogy a városi tanács 1834-ben „eszmei" birtokhatárt tűzött ki, amelyet már a sza­bályozás idején sem lehetett betartani. Az engedély nélkül épült tanyák az 1840-50-es években szaporodtak. 1854-ben Bonyhády megyefőnök utasí­totta a polgármesteri hivatalt, hogy 25 holdon aluli területen akadályozza meg az építkezést. A városi hatóság nem tudott, a kor gazdasági, népesedési folyamatait ismerve nem is tudhatott - talán nem is akart - megbirkózni e feladattal. Mindemellett rendeletét csak 1872-ben változtatta meg, amikor 15 holdra csökkentette a birtokminimumot, amire még építeni szabad. Az élet már ezen is túllépett, hiszen az 1850-60-as években kiosztott közlegelőn 10 holdas és kisebb bérföldön építkező haszonbérlők is voltak. 9 A belügymi­nisztérium végül utasította a várost, hogy a kialakult viszonyokkal összhang­ban lévő szabályrendeletet készítsen. Több módosítás után a külterületi épít­kezési szabályrendeletet 1884. január 7-én alkották meg. 10 Eszerint a ho­mokföldeken és a körtöltésen kívüli feketeföldeken 10 hold, a város és a körtöltés közötti földeken 5 hold, Szentmihályteleken és más volt kertészte­lepeken l-l hold lett az a legkisebb terület, amelyen az építkezés engedé­lyezhető. A városatyák végül is figyelembe vették: a talaj minőségétől, a föld fekvésétől, a művelési ágtól jelentős mértékben függ, hogy a birtokos mek­kora területen fog építkezéshez. Pl. Jánosszálláson, Szatymazon sok városi honoráciornak, kereskedőnek, iparosnak volt kisebb-nagyobb szőleje, ahol az 1880-as évekre szokásba jött nyaralót építeni. A szőlőbirtokos városi

Next

/
Thumbnails
Contents