Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1993/1994 (Szeged, 1997)

NÉPRAJZ - Juhász Antal: Szeged város építési rendszabályai és a népi építészet

júniusában és júliusában előterjesztette: az utóbbi két évben a városban 182 háztulajdonos újíttatta meg az elavult födelet, s közülük Alsóvároson 17, Rókuson 10, Palánkban 23, Felsővároson 15 - összesen tehát 65 - háztulajdonos házát részben vagy egészben náddal, vagy gyékénnyel boríttatta.

4 Uj gyékényfödél 8 rókusi és két felsővárosi házra került. Rókuson három nemes: Nemzetes Sárkány Antal, Nemzetes Szalay Ferenc és Nemzetes Zsufa Jánosné is gyékénnyel födette házát, ami azt példázza, hogy nem csupán városi kisemberek használták - szükségből - a hagyományos tetőfedő anyagot. A főkapitány a tilalom megszegőinek büntetését, bírság kirovását javasolta. A város képviselő-testülete 1848 májusában Szépítő Bizottmányt hozott létre. 1837-ben már működött ún. Szépítő Küldöttség, de tevékenységéről forrás nem került elő. A bizottmány elé került minden új épület, házbontás, átalakítás, bővítés, telekmegosztás terve. Tagjai helyszíni szemlét tartottak és véleményezésük nélkül a tanács nem hozott döntést. A szabadságharc bukása után a bizottmány csak 1853-ban folytathatta tevékenységét, s azután 1871-ig folyamatosan működött. Bár a levéltárban őrzött jegyzőkönyvei és iratai igen hiányosak, így is megállapítható: tagjai a városkép formálása és a városrendezés szemszögéből hasznosan munkálkodtak. Támogatták a lakosság utcaszabályozási kérelmeit és a városi főmérnök városrendezési elképzeléseit. Tárgyunkat tekintve fontosabb, hogy számos alsóvárosi, felsővárosi paraszt házépítési, felújítási terveit véleményezték, amelyeket részben építőmesterek, ún. faragók, részben mérnökök készítettek. A fennmaradt iratanyagban több napsugárdíszes oromzatú ház rajzára bukkantunk. Két homlokzati rajz (1867-ből és 1869-ből valók) régebbi napsugaras oromzatokról készült.

5 Ezek rendkívüli forrásértéküek, mivel - más forrásokat megerősítve - dokumentálják az oromdíszítés árvíz előtti meglétét és változatait. A Szépítő Bizottmány hatáskörét részletesen taglalják Szeged város 1861-ben kiadott építési rendszabályai is.

6 Az építkezőknek minden kérelemmel először a bizottmány elnökéhez kellett fordulniuk. A városi hatóság tehát fontos szerepkörrel ruházta föl a bizottmányt. Mellőzve most a városi építkezés részletes szabályozását, a parasztok lakta városrészekre (Alsóváros, Felsőváros és részben Rókus) vonatkozó előírásokat ismertetem: „Kisebbszerü házak tégla alappal, vályog vagy vert fallal készíthetők, azonban az udvaroknak e célból felásása és mély gödrök által elrontása tiltatik, a tetőfedél csak zsindely és mindenkor téglakémény. Nádkerítés sehol sem tűrhetik." A részletes szabályozás még előírja, hogy a konyhában a tűzhely fölött nem szabad deszkamennyezetet használni, a boltozatlan szobák magassága legalább 8 és fél láb (2,45 m) legyen és a padlást 4 hüvelyk vastag tapasztassál borítsák. A szegedi rendszabály főleg a tűzvédelemre ügyelt. A zsindely-