Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1993/1994 (Szeged, 1997)

NÉPRAJZ - Nagy Vera: Céhes szokások Hódmezővásárhelyen. A lakozás

A vendégek délután gyülekeztek a mulatságra, Réső Ensel leírásából tudjuk, hogy a céhmester és az atyamester külön asztalnál ült, s a vendégeket a rendezők ide vezették először bemutatni. A mulatság fénypontja a vacsora volt, ahol az ételek felhordásakor a konyhamester verseket mondott. „Vacsora felett felköszöntik a nemes czéhet, annak tisztviselőit, a szép leányokat, a várost, az elöljárókat, a vármegyét, a királyt, a hazát, még végül a czigányokat is..." - írja Török Károly. A több fogásos vacsora étrendjét azonban nem jegyezte föl, erre a számadáskönyvek tételeiből következtethetünk. Húsfélék közül egy marha és nagy mennyiségű aprójószág minden évben előfordul a kiadások között. 1836-ban pl. „egy ökröt vettünk" - írták a legények a legnagyobb tételhez, aprójószágot pedig több tételben, valószínűleg több helyről vásároltak, összesen: 19 ludat, 30 kappant, 1 pulykát, 21 tyúkot. Egy 1841-es kiadási tétel az aprójószág elkészítésének módjára is utal: „Péknek az apró jószág sütésér". Ezeknek egy részét tehát pékkel süttették meg, 1852-ben a mennyiséget is megadták: „Pékhez 92 darab petsennye sütése". (Nagyobb méretű baromfi péknél való megsüttetése még századunk közepén is divatban volt ünnepek alkalmával.) A kiadások között rendszeresen megjelenő 20-23 csomó gyökér és néhol a zeller azt jelzi, hogy az aprójószág másik részéből levest főzhettek. 1836-ban még nem szerepel a tételek között a paprika, 1837-ben és ettől kezdve minden évben említenek legalább „1 ittze paprika"-t, néhol emellett még füzérben vett paprikát is, amiből arra következtethetünk, hogy a marhát paprikásnak készítették el. Több hasonló számadáskönyv tanulmányozása talán pontosíthatná, hogy itt mikor került a paprikás az ünnepi ételek sorába. Kisbán Eszter szerint ekkortájt az Alföldön már előfordult, de még nem mindenütt terjedt el.

7 Egyéb húsfélék közül egy-egy alkalommal feljegyeztek még juhot, malacot, 1852ben „15 rutzá"-t, 1843-ban pedig halat. Zsírozóként zsírt és szalonnát említenek a források. Rendszeresen vásároltak marhabelet, amiből hurkaféle készítésére következtethetünk. Szeremlei a múlt századi lakodalmak egyik fogásaként említi a tejfeles hurkát (dercés, tüdős).

8 Ezt megerősíti, hogy a lakozás kiadásai között 1846-ban hurka is szerepel. Érdekes, hogy már 1836ban felhasználták a rizskását, melyet szinte minden évben vásároltak. Mellette azonban a köleskása is fontos tétel volt, talán itt is ebből készült a hajdani lakodalmak utolsó fogásaként emlegetett kitolókása? 1852-ben említenek „aprókásá"-t és „14 font Gersli"-t is. Mindezen gabonaféléknek részben mint kásaétel, részben pedig mint hurkatöltelék lehetett szerepük. A kiadások között minden évben nagy mennyiségben találunk túrót, tejfölt, vajat, lisztet, tojást, melyek azt jelzik, hogy a múlt század első felében is a túróslepény lehetett a vásárhelyi nép legkedveltebb süteménye. 1844-ben sajt is került az asztalra.