Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1993/1994 (Szeged, 1997)

NÉPRAJZ - Nagy Vera: Céhes szokások Hódmezővásárhelyen. A lakozás

A fűszerek és ízesítők között elsősorban a só, bors, paprika, ecet, méz szerepel kezdettől fogva, később, 1844-től pedig előfordul a „kémén mag", ,jó féle sáfrány", „fahaj", „tzukor", 1852-ben a babér. 1844-ben a cukor felbukkanása érdemel említést, annál is inkább, mert ebben az évben többször szerepel a kiadások között „Egy meszely méz", tehát valóságos édesítésre feltehetően még mézet használtak, cukrot viszont csak egyes sütemények látványos megszórására, hiszen ebben az időben ez még luxuscikk volt.

10 Savanyúságként leggyakrabban előforduló zöldség a céklarépa, csupán 1846-ban említenek az iratok uborkát, gyakori viszont a torma, ami a levesben kifőtt húsok ízesítője volt. A húsok mellé nagy mennyiségben fogyasztottak kenyeret, 1836-ban pl. 73 darabot. Előfordult, hogy külön fogadtak fel egy asszonyt kenyeret sütni, 1839-ben jegyezték fel, hogy „Kenyér Sütő Asszonynak" fizettek. Természetesen a jó hangulat fontos kelléke volt a megfelelő mennyiségű ital. Ebből 1836-ban a következő mennyiség fogyott: „17 akó és egy fertály bor", „40 ittze ser", „48 ittze pálinka". Az italok közül külön említést érdemel a kávé felbukkanása a számadásokban. 1861-ben kávéért 50 krajcárt adtak ki, 1862-ben pedig „Tíz pohár kávé a hangászoknak" - bejegyzéssel találkozunk. Ezek az adatok Kisbán Eszter kutatásait erősítik meg, jelzik azt, hogy ekkor már megjelent a kávé ünnepi funkcióban, de még kevéssé volt elterjedve." Tüzelőanyagként 1836-ban „fél öl fá"-t, „25 kéve venyegé"-t, „1 kocsi gané"-t rendeltek. Tél lévén, néha szánnal hordták ezeket: 1838-ban „Egy Szan Ganeer" fizettek, 1839-ben pedig „Szán Szalmájert". 1842-ben a tüzelőanyag felhasználását is leírták: „egy kotsi fa koppasztásra". Egyéb kiadások között szerepel a papír, tinta, rézpenna, szög, fazékdrótozás. Ritkán fordul elő nagyobb mennyiségű edény, evőeszköz vásárlása: 1836-ban „3 tutzat fa Kanál", 1852-ben „Hét pár kés", „nyoltz vas nyelű villa", „6 portzellán tányér", „8 Leveses tál", „5 cserép tányér és 2 mártásos csésze", „3 czin kalán és 10 bádog kalán", „3 butella", „1 réz gyertya tartó, koppantóval". Gyakoribb megoldás volt, különösen üvegek és poharak esetén, hogy bérbe vették ezeket: „Karafináér és meszeles pohárér ismert kis pohárér az árendával és a törött üvegekkel öszvesen fizettünk" - írják 1836ban. Bért fizettek a szakácsasszonyoknak, mosogatóasszonyoknak, mészárosnak a marhavágásért, vízhordónak, kocsisnak a tüzelőhordásért, esetleg vízhordásért és a muzsikusoknak. Ez utóbbi feljegyzésből néha az ünneplés időtartamát is megtudjuk: „Hangászok bére két napra" (1855) vagy: „Másnapi muzsikásoknak" (1837). Esetenként áldomást ittak a muzsikások fogadásakor.