Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1993/1994 (Szeged, 1997)

NÉPRAJZ - Nagy Vera: Céhes szokások Hódmezővásárhelyen. A lakozás

lag teljesebb kép kialakítását teszi lehetővé. A több napig tartó mulatság kezdetét így írja le: „Három-négy nappal előbb két legény, a lakozás tánczmestere, - kiknek kalapján koszorú, dolmányán csinált virág s számtalan szál pántlika van, sorra járja a czéh tagjait, más egyes családokat, sőt gyakran egyeseket is, s meghívja őket a mulatságra. A kitűzött nap az ifjúság (a mesterlegénység) zeneszóval elmegy az ifjúság ládájáért az atya-mester házához, azt onnan, miután a konyha-mester ékes rigmusokban elkérte, muzsikaszóval, kivont karddal kíséri a mulatság helyére." A mulatságok színhelyére a legények számadáskönyvének egyes tételei utalnak: „Kotsmárosnak Száláért" (1836), „A szála egy éjszakára" (1861). Tehát kocsmában, vendéglőben béreltek termet egy vagy több éjszakára. Néhol a pontos helyszínről is tudósítást kapunk: „az Hajda vendég fogadóért fizettünk" (1837), „Saser Arendatt adtunk" (1838). Ekkor tehát a Sas vendéglöt bérelték ki, amely a mai Fekete Sas helyén állt, s 1810-ben még földszintes, majd 1830 után egyemeletes épület volt.

6 A terem bérbevételekor áldomást is ittak: „Szála áldomás" (1846). Az ünneplés idejére a legények alkalmi tisztségviselőket választottak, táncmesterekeX és konyhamesteri. Ez utóbbi az egész műsor szertartásmestere - ahogyan a lakodalomban a vőfély - ő mondja a köszöntőverseket valamint az egyes ételek felszolgálásánál szokásos verseket. Sajnos Török Károly ezeket nem jegyezte föl. A konyhamester felszerelésének fontos része volt a csörgőpálca. Ennek beszerzéséről minden évben szerepel feljegyzés a csizmadia legények számadáskönyvében, de csak 1846-ban utalnak arra, hogy ezt ki használja: „Konyha mesternek csörgő pá(lcára)". A konyhamestert is csak ekkor említik meg a vizsgált iratok. A minden évben újonnan csináltatott csörgőpálca funkciójáról valamint a ládavitel egész menetéről Török Károly tudósít: „A menetet a konyha-mester nyitja meg, kinek fején magas, papírból készített süveg van, koszorúkkal, klárizsokkal, kis tükrökkel, nagy ezüst pénzekkel felczifrázva, kezében csörgő pálcza, mellyel a nótához a taktust veri, utána viszi két legény a ládát, mely mellett kétfelől három-három legény kivont karddal lépdel, ezek után a fiatalság, hátrább a muzsikások, végül a mester-emberség megy. Czifra kötős legények, a fennforgók, a járó-kelőket a kezökben vitt borból megkínálják egy-egy pohárral, kik azért pár krajczárt vetnek a pohár alatti tálczára." Útközben minden egyes helynél - templom, paplak, városháza - megállnak, s a konyhamester verset mond. Az idézetből érdemes kiemelni a fennforgókat, az ételek felszolgálóit, akik a múlt századi vásárhelyi lakodalmakban szintén legények voltak.