Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1993/1994 (Szeged, 1997)

NÉPRAJZ - Nagy Vera: Céhes szokások Hódmezővásárhelyen. A lakozás

NAGY VERA Céhes szokások Hódmezővásárhelyen A lakozás A céhes élet szokásairól sokat tudunk, de módszeres és teljes feltárásukat még nem végezték el a folkloristák. A hódmezővásárhelyi céhes anyag tanulmányozása során több olyan adatra bukkantam, amely gazdagíthatja eddigi ismereteinket e témáról. Ahogyan a társadalom más területein érvényes, úgy a céheknek is megvoltak a maguk hétköznapi és ünnepi szokásaik. Ez utóbbiak közül kiemelkedett a lakozás, ami a vásárhelyi céhes élet talán legszínesebb, s a mesterlegények számára feltétlenül legnépszerűbb ünnepe lehetett. Ez az ún. „kis társaság", vagyis a legények szervezetének farsangi mulatsága volt. Annak ellenére, hogy nem a mesterek szervezték, mégis a céhes szokások között kell megemlíteni, hiszen a „kis társaság" szerves része volt a céhnek, annak szigorú felügyelete alatt működött, s a lakozás maga is a céh hozzájárulásával, támogatásával, sőt a céhtagok részvételével folyt. A csizmadia céh számadáskönyvében az 1810-es években több bejegyzés tanúskodik erről: 1814. januárjában: „Legényeknek Az Lakozási Segítségre attunk 11 F", 1815. január 25-én: „lakozásra A betsületes Ifjúságnak attunk 10 F."

1 Ezek az adatok, valamint a legények feljegyzései jelzik azt is, hogy az esemény általában január végén, február elején zajlott, tehát farsang idején. Ettől egyetlen adat tér el, 1854-ben június elején tartották. Bálint Sándor szegedi példája megerősíti, hogy tarthatták esetenként máskor is, 1824-ből „Pünkösdi lakozás"-t említ.

2 A céhes iratok természetesen nem adják meg a szokás pontos leírását, mégis sok dologra következtethetünk belőlük. A csizmadia ifjúság két számadáskönyve 1836-tól 1871-ig sorolja fel a lakozások kiadásait.

3 Mindezt jól kiegészíti Török Károly rövid leírása a lakozásról, amely 1867-ben jelent meg a Nagy Miklós szerkesztette „Magyarország képekben" című album második kötetében.

4 A lakozás szokásairól a múlt század második felében mások is írtak - hiszen akkor még adatközlök útján felgyűjthető volt - azonban inkább csak újságcikkek, népszerűsítő irodalom szintjén. Vásárhelyről ugyancsak 1867ben Réső Ensel Sándor is írt, „Magyarországi népszokások" című munkájában, „Holdmezővásárhelyi mesteremberek lakozása" címmel, mindössze négy mondatot.

5 A kor stílusának megfelelően Török Károly szokásleírásai sokkal inkább színes életképek, mint tudományos igényű munkák. A lakozás leírása azonban a mai kutató számára is használható, s a céhes anyaggal együtt viszony-