Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1993/1994 (Szeged, 1997)

NÉPRAJZ - Nagy Vera: Paplanosmesterség Hódmezővásárhelyen

tisztviselőktől a tanyai parasztgazdákig terjedt, akik lányuk kelengyéjéhez itt vették meg a paplant, általában kettőt. Rákos Imréné 1948-ban letette a mestervizsgát, ipart váltott, és 1959-ig saját műhelyében dolgozott, akkor a súlyos adóterhek miatt abbahagyta. Míg az előző századokban elsősorban férfiak űzték ezt a mesterséget, addig századunkban egyre több nő. Ménesi Lajosné (Vicuska néni) nagynénjétől tanulta a paplankészítést 16 éves korában, és ö maga is több asszonyt kitanított erre. Termékeit műhelyében értékesítette és boltba hordta. Brokát és glott bevonatú paplanokat készített. Nála tanult 1976-ban Pikali Istvánné 3 hónapig, majd még ugyanebben az évben ipart is váltott. Ma egyedül ő készít paplanokat a városban. Leggyakrabban normál méretű paplant csinál, amely 135x195 cm, de kívánságra vállal extra méretűt is, amely 200 cm hosszú és 160-170 cm széles; valamint gyerekpaplanokat. A tölteléket - ami lehet gyapjú, toll, vagy műszál - a vevő hozza. A korábban gyakori vatta paplan az utóbbi években nem készül. Mivel a boltokban széles választékban kaphatók paplanok, elsősorban azoknak éri meg csináltatni, akik rendelkeznek töltelékanyaggal, esetleg a már használaton kívüli, régi dunnát akarják átalakíttatni. A gyapjú és műszál, korábban a vatta tölteléket felhasználás előtt meg kell kártolni. Ezt a munkafolyamatot Csongrádon végzi el egy gyapjúfonó és kártoló, aki táblásítja, azaz nagy lapokra dolgozza föl az anyagot. Amennyiben a megrendelő egy régi paplan töltelékét (pl. gyapjút) hozza el, azt helyben is meg tudja kártolni a paplankészítő, illetve azt csak fel kell lazítani egy kártológéppel. Ma is készül selyem paplan, de gyakoribb, hogy az egyik vagy mindkét oldala karton, puplin. Ezeket az anyagokat a vevő hozza; ha nem ért hozzá, akkor a készítő átvállalja a beszerzésüket. A tollpaplanhoz először egy belső tokot kell készíteni, melynek anyaga selyemangin, ebbe töltik a tollat. Varrógép csupán a tollas paplan tokjának megvarrásához szükséges, a gyapjú vagy műszál paplant teljesen kézzel varrják. A paplankészítés legfontosabb eszköze egy szétszedhető fakeret, ún. feszítőráma, mely asztal magasságban állítható össze, s szélére körben sűrűn, kampós, hegyes szögeket vertek. A készítés első munkafázisában ezekbe a szögekbe aggatják be a paplan borítóanyagát, normál paplan esetén 2 m anyagot, amely így kifeszítve fekszik. Erre helyezik a tölteléket, a műszálvagy gyapjútáblát, tollas paplan esetén a tokba bevarrt tollat, s elegyengetik. A belső részt ritkábban aggatják a szögekbe vagy ahol szükséges, inkább varrással erősítik a kerethez. Felül beterítik a borítóanyag másik felével, s ezt is a szögekbe aggatva feszítik ki. Ily módon a paplan föl van készítve. Ezután a mintát rajzolják rá körző és kréta segítségével. Először a szélén keretet rajzolnak be vonalzóval, majd ezen belül a mintát körzővel és sablonnal. A varrást a szélén kezdik, először az ún. hurkái vagy rollnit, a paplan szélén