Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1993/1994 (Szeged, 1997)

NÉPRAJZ - Nagy Vera: Paplanosmesterség Hódmezővásárhelyen

levő csíkokat készítik el. Ez lehet egy, kettő, vagy három, manapság inkább csak egy, vastagságuk pedig a tölteléktől függ, tollas paplannál általában 15 cm, más tölteléknél kevesebb, 8 cm. A varráshoz a tűn és cérnán kívül speciális gyüszüt használnak, lyukas gyüszüt, melynek teteje hiányzik. A gyűszü oldalával nyomják a tűt az anyagba. Ez, a steppelésnek nevezett munkafolyamat a legnehezebb. A varrás a legegyszerűbb öltéssel, előöltéssel történik. A steppelés egyre nehezebb a paplan közepe felé haladva, ezért ilyenkor egy darabig a szögekből kiakasztva, a kész részt a keret alá hajtva folytatható a munka. A kereten lyukak és pöckök biztosítják, hogy különböző méretre lehessen állítani. Steppelés után a borítólapok széleit behajtva, pelenkaöltéssel szegik körbe a paplant. A paplan díszítését a steppelés adja. A század első évtizedeiben még igen változatos mintákat alkalmaztak. Ezeket általában egy mintakönyvből választotta ki a megrendelő, de megbeszélve a készítővel, mert a töltelék is meghatározta a mintát. A tollal töltött paplanhoz ritkább varrású mintát kellett választani, a műszál-, vatta- és gyapjúpaplant sűrűbb mintájú varrással kellett összefogni. Az elmúlt évtizedekben a steppelés mintái leegyszerűsödtek, aminek oka a változó ágyneműdivatban keresendő. Századunk első felében a gombos paplanhuzat volt divatban, ez a huzat egyik oldalán takarta a paplant, a másikon viszont csak egy csíkban a szélét, ahová oda lehetett gombolni. A paplan szélére színes fonállal bevont gombokat varrtak. A paplan közepén viszont érvényesült a paplanosmester munkája, kilátszott a díszes steppelés. Később, a tükrös paplanhuzatok közepe is mutat még egy kicsit a paplanból, az utóbbi évtizedekben viszont már jobban kedveljük paplanjainkon a dunnahuzatot, amely teljesen eltakarja. A gazdag, munkaigényes díszítés tehát értelmét vesztette. A mai minták közül legkedveltebb a darázsfészkes, melynek nagyméretű hatszögeit tollpaplanba varrják. Ugyancsak kedvelt a virágmintás, melyet műszál- vagy gyapjúpaplanhoz alkalmaznak. A parkettamintást a korábbi évtizedekben szerették. Pikali Istvánné a díszesebb minták közül egyet készített el, mellyel egy KIOSZ kiállításon díjat nyert. Ugyanúgy mint korunkban sok más kisipar, a paplanosmesterség is a kihalók közé tartozik, a gyári portékák kiszorítják az egyszerű kézművesmunkát. A megélhetés érdekében Pikali Istvánné paplanok mellett készít ma divatos, szivaccsal bélelt, fodros franciaágy takarót és megrendelésre varr ágyneműt is. Az összegyűjtött csekély adatok (már az 1700-as évek végéről is) bizonyítják, hogy nem elhanyagolható mesterség a paplanosság, érdemes figyelmet fordítani rá, s megkeresni a helyét a néprajzi szakirodalomban a többi mesterség között.