Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1993/1994 (Szeged, 1997)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Kőhegyi Mihály – Nagy Ádám: Kitüntető jelvény alapítása Szegeden 1969-ben

kapjuk, kérjük, de meg is vesszük, ha kell. Nem térünk ki e helyen a gyűjtés történeti, kultúrtörténeti, helytörténeti, művészettörténeti jelentőségére, csupán arra hívjuk fel a figyelmet, hogy a legkülönbözőbb kibocsátótól származó, legkülönbözőbb jellegű numizmatikai emléket megjelenésükkor a legegyszerűbb és a legolcsóbb összegyűjteni. A megjelenéssel egyidőben való gyűjtés kiküszöbölné az esetlegességet, azt, hogy évtizedek múltával, soksok odafigyeléssel és munkával igyekezzen összegyűjteni a muzeológus a kibocsátott darabokat, és azt is, hogy olyan darabokat őrizzünk a gyűjteményekben, amiről semmit sem tudunk. Egy idő után szükségessé válik ezeknek a különféle emlékeknek a rendszerezése. Néhány, részterületet feldolgozó tanulmány született is már.

2 A rendszerezésre többféle módszer, forma, lehetőség adódik, de nincs egy egységesen elfogadott rendszer, amibe bármely jellegű numizmatikai emlék egyszerűen beilleszthető lenne. Megyénk, elsősorban Szeged, e szempontból is különleges helyzetben van. Több szobrászművész él a városban, közülük többen gyakran s előszeretettel készítenek érmeket. Talán nem véletlen, hogy már 60 évvel ezelőtt olyan kivitelező műhely kezdte meg munkáját, amelyet éremverésre alkalmas gépekkel is felszerelt volt tulajdonosa. A rendszerezésnek tehát - így a gyűjtésnek is - meglehetősen bőségesek a lehetőségei, egyúttal a feladatai is. Több szempontból jó lenne máris ismerni egy-egy alkotóműhely munkáját, az onnan kikerülő művek sorozatát: pl. Staffher Sebestyén, Szolcsányi Gyula,

3 Füsti Molnár Ferenc vagy id. Szabó Géza

4 szegedi ötvösök, hogy csak néhány nevet említsünk a kínálkozó hosszú névsorból. Legközelebbi teendő valószínűleg id. Szabó Géza munkásságának a megismerése lesz, aki 60 éve kezdte meg munkáját városunkban, kitekintéssel fiára, aki 10 éve kezdte újraéleszteni az apai hagyományt. De ugyancsak tanulságos lenne fölmérni, hogy miféle művek kerültek ki az itt élő művészek, Bánszky Sándor,

6 Tápai Antal,

7 Tóth Sándor,

8 Fritz Mihály, Józsa Gábor, Kalmár Márton, Lapis András és még mások műtermeiből, műhelyeiből. A már emlegetett kultúrtörténeti szempont indokolná pl. a sok iskola jelvényének, egyes intézmények

9 vagy a különböző egyesületek, szervezetek, énekkarok jelvényeinek összegyűjtését és ezek történetének leírását. Különkülön fejezet a tervezett fölmérésben a kiállítási és más alkalmi érmek

1 , a személyi érmek", a sportérmek valamint a városi kitüntető és díjérmek kö12 re. A régóta tervezett és aktuálissá váló munkára pillanatnyilag az irányította különös figyelmünket, hogy a Csongrád Megyei Levéltárban kezünkbe került egy 1969-ből származó városi tanácsülési jegyzőkönyv. Segítségével tanúi lehetünk egy, az újkorban oly gyakori „kitüntető jelvény" alapítási történeté-