Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1993/1994 (Szeged, 1997)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Zombori István. A Pálfy-Budinszky hagyaték

Budinszky Ernő-Pálfy Margit házasságából 1902-ben, Budapesten született Budinszky Endre, aki tanulmányait - alapfokút és a középfokút is Budapesten végezte. Azonban a gimnáziumi tanulmányait már Szegeden, a piarista gimnáziumban fejezte be és itt is érettségizett 1920-ban. Apja korai, 1912-es halála után anyja gondoskodott róluk, majd anyai nagybátyja, a szintén nagytekintélyű és elismert szegedi polgár és gazdálkodó, Pálfy István, 1917-ben örökbe fogadta őt és így keletkezett a két család nevét egyesítő Pálfy-Budinszky név is, hirdetve az atya nagytekintélyű, régi lengyel családi nevét, illetve a Szegeden szintén évszázadok óta ismert, jónevű, nemes-polgári Pálfy család hírnevét. (Az apa 1912-es halálát követő gyámügyi, illetve az 1917-es örökbe fogadás dokumentumai másolatban szintén megtalálhatók a múzeumba került hagyatékban, az eredeti anyagok a család tulajdonában vannak.) Érettségi után a fiatal Pálfy-Budinszky Endre Budapestre, a műegyetemre ment tanulni, általános mérnöki karra. Az egyetemi időszak nyári szünidejének lehetőségeit arra használta, hogy bejárta Európa országait, így - igaz, a műegyetemi énekkar tagjaként - a balti államokban, Finn-, Észt- és Lettországban, Lengyelországban, Cseh- és Németországban, valamint Ausztriában. A fenti országok egy részében szigorló mérnökként is járt, elsősorban Németországban és Ausztriában, ahol különböző szakmai jellegű gyakorlatokon vett részt. A későbbiek folyamán vasúti és vízépítéstani tanulmányokat is végzett. Az egyetem befejezése, illetve a mérnöki oklevél megszerzése után visszakerül Szegedre, ahol itt a Szeged Vidéki Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulatnál dolgozik, majd 1926 júniusától egészen nyugdíjba vonulásáig, illetve ezt követően haláláig Szeged város szolgálatában állt mint a város mérnöke, később főmérnöke és élete ily módon már hivatalból is egybefonódik városával. A saját tudásával mindig elégedetlen fiatal szakember 1928-ban beiratkozott a Szegedi Tudományegyetem jog- és államtudományi karára, hogy „mint a közigazgatásban dolgozó ember, megismerjem ennek elméleti vonatkozásait is". (Idézet a most megszerzett hagyatékban található önéletrajzából.) Az államtudományból oklevelet 1931-ben szerzett. Mindezen tanulmányok mellett szabad idejében építészeti, területrendezési, közgazdasági, közigazgatási, esztétikai, vízrendezési, településföldrajzi, gazdaságföldrajzi kérdésekkel foglalkozott és mindent megnézett, elolvasott, ami erre vonatkozóan a bel-, illetve külföldi szakirodalomban megtalálható. Szinte ezzel egyidőben elkezdődik saját publikációs tevékenysége is, ugyanezen témákból. Számos országos területrendezési és egyéb vonatkozású konferencián részt vesz előadóként, sőt a berlini nemzetközi lakásügyi és városrendezési kongresszuson is részt vett. Mindezen működése nyomán a már ismertté vált fiatal mérnököt 1937-ben meghívták a Párizsban rendezett urbanisztikai