Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1992 (Szeged, 1993)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Fári Irén: Szeged címere

királyi város. Ezt két ok miatt nem tartalmazhatta: egyrészt nem volt szokásban, a többi szabad királyi város pecsétje sem tartalmazta, másrészt Szeged ekkor még nem is tartozott közéjük jogilag. Gyakorlatilag ugyan birtokában volt az összes szabadságoknak és kiváltságoknak, azonban csak 1498-ban iktatták be a szabad királyi városok közé.

5 A pecsétkörirat jellegzetes formulája az volt, hogy a sigillum szót a pecséttulajdonos megnevezése követte. Reizner ennek megfelelően egészítette ki ás olvasta: Sigillum Civitatis Segediensis (iudicu)m - eseüeg civium - ac viha(norum), azaz Szeged város és a falvak burájának pecsétje. Reizner nem fordította le ás nem magyarázta a köriratot.

6 Pedig furcsa módon az ő megfejtése támasztja alá legjobban a mai teóriát: miszerint Szeged (a központi városmag) és a két „falu" (Alszeged és Fölsősziget) a pecsétkészítés évében, vagy nem sokkal előbb egyesült. A dolog mégsem ilyen egyszerű. A gondosan metszett inmuszkulás körirat kitört részébe aligha fér bele a iudicum szó sok betűje, még ha valamiféle rövidítést tételezünk is föl, másrészt az utolsó szó jól láthatóan nem ac villa, hanem aquiha. A körirat Kulcsár Péter mai olvasata szerint: Sigillum+Civitatis+Segediensis+( )m+Aquilla, azaz Szeged város (...)nek pecsétje a sas.

7 Ha ezt elfogadjuk, csak a körirat teljes rekonstrukciója maradt hátra. Lakatos Pál véleménye szerint az utolsó két szó: cum aquilla, vagyis a körirat: Szeged város pecsétje a sassal. A hagyomá-nyoktól rendkívül kötött időszakban e szokványosnak csöppet sem mondható körirat láttán még nyomatékosabban vetődik föl a kérdés: miért a sast emelték pecsétjükre a szegediek, miért volt annyira fontos, hogy a korszokással ellentétben a pecsétábrát szövegben is megerősítették? Erre a kérdésre a ma ismert adatokkal nem tudunk választ adni. A sas mint címer és pecsétkép nyugaton, főleg németföldön igen kedvelt volt, családi címerekben nálunk is előfordul, a magyar városok azonban ritkán vésették pecsétjükre. A Mohács előtti időkből csak Pankota sassal díszített pecsétje ismert a szegedin kívül. Néhány heraldikus Szent János evangélista szimbolikus állatának tartja, mint ahogy a korabeli vallásos világképre vezethetők vissza a városi címereink legnagyobb része. Ehhez azonban a 15. századi Szegeden hiányzik Szent Jánosnak szentelt közösség. Mások a múlt században föltételezték, hogy a sasos pecsét Zsigmond korára keltezhető, esetleg ő adta Szegednek családi címeréből. Igaz, hogy Zsigmond több adománylevélben gyarapította Szeged kiváltságait és az uralkodása alatt indult meg az országban a címeradományozások sora, de nem bizonyítható, hogy Szeged 1469 előtt használatba vette sasos pecsétjét. így csak annak a ténynek a rögzítésére szorítkozhatunk, hogy Szeged a 15. század harmadik negyedétől a 18. század elejéig változatlan formában élt ugyanazzal a pecséttel. Az 1691 évi Reizner közléséből ismert pecséten a körirat tartalmazza a Liberae Ac Regaie, azaz szabad királyi kitételt is. 1 Nem mintha valóban az lett volna, sőt. Sosem állt rosszabbul szabadságok és jogok tekintetében, mint éppen ekkor, a török uralom alól felszabadulva több mint 30 éven át. Katonai megszállás, kamarai közigazgatás alá került, szinte teljes jövedelmét lefoglalták, területén a