Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1992 (Szeged, 1993)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Fári Irén: Szeged címere

katonáknak házhelyet osztottak, adózás szempontjából, lényegében mezóvárosként kezelték. Több évtizedes küzdelem indult meg a szabad királyi státus visszaszerzéséért. Ennek a küzdelemnek egyik bizonyítéka és egyben eredménye Szeged címere. Nem mindennapi eszközt is bevetettek a folyamatok gyorsítására, egészen egyszerűen pecsétet hamisítottak. A történet szerint a halászok 1704-ben a Tiszából véletlenül kihalásztak egy félbetört ón-ólom ötvözet tipáriumot.

12 Azonnal fölismerték benne az elveszett nagyobb pecsétnyomót. Ennek a tárgynak három lényeges eleme van témánk szempontjából: Szerepelt rajta a „regiae" szó, vagyis királyi: 1200-ból „származott" és ezen látható először a város címere. A címer, mint Reizner megállapította, hasonlít Nürnberg város címerére, a jobb és a bal oldalt felcserélve megkapjuk a másikat. Sőt mivel numizmatikával is foglalkozott, észrevette, hogy Nürnberg 1700-ban kiadott egy, ill. fél aranydukátjainak előlapján Nürnberg címere, hátoldalon egy bárányalak látható. Ezek összeillesztésével alakult ki szerinte Szeged címere, és kapott a helyi viszonyoknak megfelelően értelmezést. Reizner ugyanis a hamisítás tényén túl fölismerte, hogy az egyes részleteknek milyen komoly jelentősége van, olyan kérdéseket céloztak meg vele, amelyek a 18. század elején voltak vitatottak és bizonyítandók. A felezett sas karmai között lévő kormánypálca a város joghatóságára és pallosjogára, a címerpajzs fölötti oromdíszen a bárány a kun pusztákra formált igényre utal.

13 Mivel Szeged korábban armalissal (címerlevéllel) nem rendelkezett, időszerűnek érezték a régi városi státusz visszaszerzésével egyidőben címert is kapni. Nagy igyekezetükben ugyan sikerült alaposan visszadatálni pecsétjüket, ráadásul arab számokkal olyan korai évre, amikor a magyar városoknak még egyáltalán nem volt címerük, összetett pajzsról nem is beszélve. De ezen a momentumon legföljebb az utókor akadt fönn. Akkor teljesen természetesnek tünt a barokk ízlést tükröző, a korabeli helyesírást követő, a Habsburg birodalmi sas felét ábrázoló pecsétkép, főleg a bécsi kancellárián. A kehő alázattal és megfelelő anyagiakkal előadott kérelem meghallgatásra talált és az 1719-ben kiadott szabadalomlevélbe bekerült a címer „hiteles" története is.

14 Néhány épületünkön eltérő színezésű címert látunk. A jobb oldali kék mező helyett vörös alapra helyezték a Tiszát és a Marost jelképező két ezüst harántpólyát. A megváltozott színezésű címert V. Ferdinánd király 1837-ben kibocsátott diplomája tartalmazta, amelyben megengedte a latin nyelvű pecsét helyett a magyar köriratú használatát. A hibát kérvényezéskor követték el a szegediek, amikor a bemutatott új pecsét rajzán fölcserélték a vonalazást, a függőleges ugyanis vörös, a vízszintes kék színt jelöl, a fémek közül az aranyat pontok, az ezüstöt üres mező mutatja. Ez a színezésű címer nem vált elfogadottá, elvétve találkozunk használatával. Különböző ábrázolásokon a címerpajzs gazdag formai variációját látjuk. Míg a korábbi évszázadokban a pajzs alakja korhatározó volt, addig a barokk kortól sokféle címerpajzs volt forgalomban. Természetesen a leghitelesebb alakot a király által jóváhagyott oklevél tartalmazta.