Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1992 (Szeged, 1993)

MŰTÁRGYVÉDELEM - Szabó Tamás: Múzeumi gyűjtemények anyagát veszélyeztető farontó bogaraktól és károsító tevékenységükről

SZABÓ TAMÁS Múzeumi gyűjtemények anyagát veszélyeztető farontó bogarakról és károsító tevékenységükről Az előadásomnak „apropóját" tulajdonképpen az adta, hogy néprajzos kollegák kisebb mérvű rovarrágás nyomait fedezték fel raktáruk fatárgyainál... A jelzés ,,sztírágás"-ról szólt, de a szakember tudja valójában álszú fertőzésről vagy egyéb farontó bogarak kártételéről lehet szó, hiszen alapvető különbségek vannak e zárttéri körülmények és az erdőségekben élő „rokon" bogarak életfeltételei, szaporodási és kártéteh tevékenységeik között. Mi is az alapvető eltérés és különbség, ami egy nem szakember számára is érdekes és fontos lehet a tisztánlátás érdekében? Az egyik, mint a fenti esetben is, hogy a köznapi értelemben használt és elfogadott „szú" szó álszú fertőzést (is) jelenthet. A másik, téves az az elterjedt szóhasználat, hogy az álszűk rágásakor keletkezett hang (szúpercegés) hallható lenne. Kezdjük e különbség rövid ismertetését először a valódi szúkkal: Scolytidae-k - 2-9 mm-es, hengeres testű, a barnától a feketéig változó színű, az álszúkra emlékeztető, de azoktól könnyen elkülöníthető bogarak; csápjuk rövid és bunkóban végződő - álcáik hengeresek, a hasfelé görbültek, lábatlanok és ellentétben az álszúk álcáival ebben az állapotukban még nem táplálkoznak - a báb rövid és zömök, gyér tüskedudorokkal borított, többnyire lomblevelű és tűlevelű élő- vagy frissen döntött fákban élnek; szinte minden fafajtának megvan a maga speciáhs szúja - életmódjuk különleges és egyedülálló. Lehetnek közöttük monogám (egynejű) és polygám (többnejű) fajok. Az egyes bogarak alfajait meghatározni rágásképük alapján sokszor könnyebb, mint magáról a bogárról. A monogám fajok egykarú és kétkarú anyameneteket készíthetnek (lásd: 1. számú tábla) A polygám fajok kétkarú, többkarú vagy csillagos anyameneteket: (lásd: 2. számú tábla) A szaporodás érdekében a többnejű fajoknál a hím kezdi meg a költőrágást, főleg a kéreg alatt, rejtett helyen. Először befurakodási lyukat rág, majd költőcsatornát és a végére párosodási üreget készít. Itt zajuk le a fajoktól függően egy vagy több nősténnyel a párzás, majd az anyamenet/ek elkészítése kezdődik. E járat falába kétoldalt, szinte azonos ritmusban egy-egy petefülkét rág, ahová l-l petét rak le ás azt rágcsálókkal betapasztja. A petékből kikelő álcák rövidebbhosszabb álcameneteket rágnak (ezek sokszor párhuzamosan haladnak), és növekedésükkel arányosan mind szélesebbé lesznek. Végükön kitágulnak, ez a bábágy, itt történik meg a bábulás.