Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1992 (Szeged, 1993)
MŰTÁRGYVÉDELEM - Szabó Tamás: Múzeumi gyűjtemények anyagát veszélyeztető farontó bogaraktól és károsító tevékenységükről
A kifejlődő bogarak hamar elhagyják bábágyukat a befurakodási lyukon át vagy egy maguk rágta kirepülő nyíláson keresztül ha ideális hőmérsékleti viszonyok uralkodnak, és új költőhelyet keresnek. Ebben a kiváló szaglóérzékük van segítségükre (gyantaillat - fenyőszúk esetében). Ha az átalakulásukba kedvezőtlen idő torkollana, akkor a kirepülni nem tudó bogarak ún. táprágást végeznek, az idősebbek „regenerációs rágást" a további erőgyűjtéshez, - ilyenkor a fajra jellemző rágáskép szabálytalanná válik. Ha az időjárás kedvező, akár három nemzedék is kifejlődhet. Az anyabogarak hosszú életűek, s egyes fajok egyszeri párosodás után is hosszabb időre megőrzik peterakási készségüket, s így testvér generációk jönnek létre. Szúveszedelemről akkor beszémetünk, ha tömegesen lépnek fel és egészséges fák, erdőrészek esnek pusztításuk áldozatául. Sajnos, hegyi és dombvidéki utazásaink során megfigyelhető barnuló, száradó erdőségeink, e kártékony bogarak „munkálkodása ' nyomaira (is) vallanak. Irtásukra az erdészek ún. ,Jogófákat , \ legyöngült, frissen döntött, - a gyantáztatás érdekében - kéregbontott fát alkalmaznak. A fogófák körzetében a talaj felszínére hullott háncsban, a lárvák és bogarak elpusztítására az elégetés mellett növényi olajjal kevert szénkéneget és egyéb kontakt mérgeket használnak. Érdekességként említhető, hogy a szúk természetes ellenségének a szúfarkasoknak (Cleridae-k) elszaporítása (mivel a szújáratokba is petéznek, s lárváik és kifejlődő bogaraik is a szúlárvákkal táplálkoznak) a védekezés egyik természetes módja. És most az álszúalkatúak csoportjához tartozó egyik családról az álszúkról: Anobiidae-k - 5-9 mm-es, többnyire hengeres, púpos nyakpajzsú bogarak, melyek a szúkra emlékeztetnek; fejük azonban nem ormányszerű, csápjuk nem bunkós, inkább hosszú, fűrészes vagy fogazott - a bogarak és lárváik is a beépített száraz Iákban élnek, de a kifejlett imágó már nem táplálkozik; mindenféle öreg fát megtámadnak, gerendát, bútort, fafaragványokat - beleikben ill. a bélben levő levő kamrácskákban, tömlőcskékben baktériumokból és gombákból álló mikroflóra tenyészik, ez végzi el a megevett faliszt feltárását és lebontását; ürülékcsomóik egyes fajaikra nagyon jellemzőek, ezért vizsgálatuk lényeges pontos meghatározásuk érdekében - a fában levő bábbölcsőből egy gombostűfej nagyságú maguk rágta nyíláson keresztül (kirepülőlyuk) távoznak - a hím és a nőstény párzása e röplyuk közelében történik, ahová a nőstény a petéit lerakja és a kikelő kis lárvák könnyebben a fába hatolhatnak.
