Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1992 (Szeged, 1993)
RÉGÉSZET - Béres Mária: 14-15. századi csomorkányi viseletek rekonstrukciója
BÉRES MÁRIA A 14-16. századi csomorkányi viseletek rekonstrukciója A csomorkányi romtemplom műemléki helyreállítását megelőző régészeti kutatás 1991 óta folyik. A templom alapjainak 80%-a és 183 sír feltárása, a dortmundi műszaki főiskola hallgatóinak és tanárainak habarcsminta elemzése, a kölni dóm laboratóriumában elvégzett thermolumineszcensz vizsgálatok eddigi legfontosabb, egybehangzó eredménye, hogy bebizonyosodott, a külső támpilléres, nyújtott félköríves szentélyzáródású templom csak a 15. század utolsó harmadában, a mezőváros templomaként épülhetett lel, s bár különleges az alaprajza, nem egyedül álló a magyar középkori falusi, mezővárosi templomok között. 1 A történeti adatok, az ásatási és terepbejárási leletek," valamint a thermolumineszcensz vizsgálati eredmények igazolják az Árpád-kori falu és plébániatemplomának létét a területen. Talán e templom helyszíni azonosítása felé vezet az a felismerés, hogy a domb, ill. a templombelső Ny-i végében a mai felszín alatt 305 cm mélyen 70-120 cm vastag döngölt agyagréteg fut a szürke, szűz agyag felett, ahonnan - ugyan másodlagos helyzetben - faragott darázs kő töredéke is előkerült. Művelődéstörténeti és településtörténeti vonatkozású adatokhoz, valamint a templom építésének pontosabb periodizációjához vezethet el az ásatások során feltárt két, egymástól jól elváló sírréteg leletanyagának értékelése, s talán könnyebben határozható meg az az időpont is, amikor a templomdomb az Árpád-kor és a 15. század utolsó harmada között jelentősen feltöltődött. Az I. sírréteg a mai felszín alatt 60-170 cm között a templomon belül és kívül is megtalálható; építési törmelékkel, cseréptöredékekkel kevert, szürkés, humuszos betöltésű az itt található temetkezések földje. A II. sírréteg ezideig csak a templomon belül került elő, a mai felszín alatt 170-290 cm között; agyagos földje sárgás, rögös, kemény és kevert. Az idetartozó sírok egy részének betöltését egykor megdöngölték. Dolgozatomban három, részben már régészeti megfigyelések alapján is rekonstruálható viselettel foglalkozom. Közülük kettő, a 11. és a 16. temetkezés az I. sírrélegből, a 100. pedig a II. sírrétegből került elő. A részletes anyagvizsgálatot és a restaurálást megelőző dokumentáló jellegű rekonstrukciót egyrészt azért tartom szükségesnek, mert az anyagvizsgálattal, annak természetéből következően roncsolódik a lelet, s a restauráihatóság mértéke a tárgy korróziójának függvénye; másrészt mind a restaurátor, mind a régész számára informatívabb az ily módon értelmezett lelet. AH. sírban a fiatal egyén mellkasán és nyaka körül egy aranyozott ezüst szálból készült, igen szép kivitelű szegély fut 3 . Eredetileg a tárgy 1,5 cm széles, 70-71 cm hosszú szalag lehetett, melyet nagyon finom aranyozott ezüst, párosan vezetett selyemszálból készítették el (1. ábra). A széleit 3-4 mm széles négyes fonás keretezi, a belső mezőt pedig három, egymás mellett futó, ferde sávval elválasztott rombusz alakú felület tagolja. A kitöltött rombuszok
