Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1992 (Szeged, 1993)

TERMÉSZETTUDOMÁNY - Csizmazia György: Szegedi Fehér-tó, madárvilág, természetvédelem 1992.

CSIZMAZIA GYÖRGY Szegedi Fehér-tó, madárvilág, természetvédelem 1992 Igen nevezetös vize Szeged városának a Fehér-tó. Földjéből, mocsaraiból, szikporondjairól számtalan régészeti lelet, ezernyi madárpreparátum és még számtalan „kincs" került a Móra Ferenc Múzeum raktárába. A tó medencéje Szeged városáé volt, s már a századfordulón próbálkoztak a szikes víz halzsákmányának hasznosításával. De a szeszélyes időjárás miatt a kiszáradó tó vízutánpótlása csak az 1930-as évek elején oldódott meg. Ekkor a Város gróf Klebelsberg Kunó anyagi támogatásával halgazdaságot épített ki. Ekkor történt az első természetvédelmi leg hátrányos beavatkozás a tó, a madárvilág évezredes kontinuitásába. A Város kezeléséből 1949-ben került állami tulajdonba a tó halászati termelési joga. A tóépítés fokozódott s 1979-ben már 1800 ha. vízfelülettel rendelkezett. Közben a teljesen halastóvá átalakított ősszikes elvesztette madárvilágának fészkelőhelyeit s emiatt is elköltözött, szétszóródott a Duna-Tisza közén. (Beretzk P., Sterbetz I., Csizmazia Gy. - Zalányi S.) A tó első hazai vizsgálói (Lakatos, Zsótér) után az 1930-as évek kezdetétől Beretzk Péter orvos, ornithológus a tó madárvilágának gyűjtője, madárvilágának leírója, kutatója és a természeti értékeinek védője. Javaslatára a Város már 1935ben védetté nyilvánította az algyői főcsatornától nyugatra eső 200 há-nyi ősszikes területet. Majd pár évre rá a Debreceni Nagyerdővel együtt, 1939-ben állami szinten is védett területté vált a Fehér-tó, XI. és XII. számú tavai. 1976-ban védett lett az egész tóegység. A Beretzk Péter és barátai, tanítványai által gyűjtött madáranyagból alakult ki a nevezetes Fehér-tói madárgyűjtemény, Beretzk Péter örökletéte (Csizmazia Gy. - Gaskó B.) azóta is fokozatosan gyarapodik, s a múzeum ma is a Fehér-tói kutatások egyik bázisa. Beretzk Péter életében a természetvédelmi törekvései sorra kudarcra ítéltettek a korabeli pártállami-gazdasági-pohtikai érdekek összefonódásai miatt. Halála után, egészen napjainkig továbbra is a halgazdaság érdekei diktáltak, s rendre a financiális-gazdasági érvek dominálnak természetvédelmi-madárvédelmi kérdésekben. Nem sikerült kompromisszumos megoldást találni egyes fészkelő madárfajok védelmében (kiskócsag, gulipán, stb.). Olykor újabb pohtikai érdekek is veszélyeztették a madáréletet. Véleményem szerint a terület természetvédelmi problémái csak akkor rendeződhetnek megnyugtatóan, ha a kezelési jogot az állami gazdaság halászatától a természetvédelmi hatóság - minisztérium veszi át. A kezelési jog alapján használatra kiadható a tórendszer, de az új bérbeadáskor a bérbeadó szigorúan megszabhatja a természetvédelmi prioritásokat. Ez a parlament ezévi (1993) törvényhozásától várható. A Fehér-tói madárkár (Phalacrocorax carbo, Ardea cinerea, Laras ridibundus, Larus argentatus) vizsgálatát több éven át végeztük (1989-1992). Az ún. „madárkár" esetében a halfogyasztás, halsérülések és haltápfógyasztás visszaszorításának megoldás lehetőségeiről konkrét javaslatok születtek (Csizmazia Gy. 1986)