Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1992 (Szeged, 1993)

TERMÉSZETTUDOMÁNY - Csizmazia György: Szegedi Fehér-tó, madárvilág, természetvédelem 1992.

A javaslatok kipróbálása már sajnos nem történhetett meg. Tehát a tó életében lezárult egy korszak, s remélhetően a természetvédelmi problémák emberi-törvényi oldala megoldódik. De új, az avicőnozis életét negatívan befolyásoló ökológiai problémák újólag fölbukkannak. Egy ilyenről számolok be jelen sorokban. A hihetetlenül gazdag biomasszát produkáló változatos táplálékbázisú tórendszer, a Tisza folyó vonalát követő Kárpát medencei E-D -i, őszi és tavaszi madárvonulás vizi-, mocsári-, parti fajok „vendégfogadásában" fontos szerepet tölt be. A vándormadaraknál a táplálkozó és költőterület térben elkülönül egymástól, s ez elsősorban szezonálisan távoli habitátokat jelent. A stepping stone (ugródeszka működésű) habitátok hálózatát egyes fajok a tavaszi és őszi vándorlási útvonalon maximálisan igénylik, a nyugodt, zavartalan pihenéshez, táplálkozáshoz szükségeltetnek ezek a „vándorfogadók". A madárvonulások útvonalai beletartoznak az ún. zöld-folyosó rendszerekbe, így a Tisza vonulatában lévő tórendszerünk is egyik ilyen hagyományos habitât! A szegedi rezervátum halastavai lecsapoláskor iszaptengereivel, tócsáival, padjaival a parti madarak természetközeli állapotú táplálkozási és pihenőhelyei. Ugyanekkor megfigyelhető, hogy ezeken a területeken egyes nem kívánatos madárfájok tömeges megjelenése, periodikus koncentrálódása, s ez már okoz problémákat. A Fehér-tó esetében a Város szeméttelepe, húskombinát hulladéktárolója, Tisza bakteriális fertőzöttsége már a dankasirály esetében fölvetette a zoonózis kérdését (Csizmazia Gy. 1983). Ujabb megfigyelések szerint az arktikus és boreáhs parti madarak nyugodt és tartósabb ideig tartó táplálkozása került veszélybe. Ezek a fajok továbbvonulásuk előtt, a halgazdasági technológia jóvoltából, augusztustól kezdődően - a tavi lehalászás révén szabad iszapfelületekhez jutnak. Ezek ideális táplálkozási, pihenési habitátok (voltak). Az utóbbi évek (1990-től) során megfigyelhető volt, hogy 2-3 napos iszaptartózkodás után, a nagy partimadár csapatok elhúzódnak, szétszóródnak, vagy eltűnnek a lecsapolt tófenékről. Megfigyelések szerint ennek oka, a túlszaporodott és ide koncentrálódó dankasirály és ezüstsirály tömeg ürülékborítása. Ez az ürülék változtatja meg drasztikusan az iszaplakó Chironomus lárvák életlehetőségeit. A Chironomus lárvák száma erősen lecsökken, ill. az ürülék mértékétől függően kipusztul az iszapból. így lesz szenvedője a természetvédelem a halastavakon tömegesen fölszaporodott dankasirálytömegnek. A Fehér-tó mai madártársulása egy „kaleidoszkóp-társulás", amely a magas természetvédelmi értékű és a közönséges, túlszaporodott fajokkal egyaránt rendelkezik. A túlszaporodott fajokkal szembeni kezelési stratégia a halgazdaságnak és a természetvédelemnek közös érdeke. Mint jelen esetben is, a dankasirály fölszaporodása és periodikus - lokáhs concentrálódása a vonulásban lévő, itt vendégeskedő boreáli

s-arktikus parti madarak táplálkozását veszélyezteti. Ezek a madarak a Kelet-Atlanti vonulási útjukon genetikai bevésődésük révén