Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1992 (Szeged, 1993)

MŰVÉSZETTÖRTÉNET - Nagy Imre: Bevezetés az alföldi festészet ikonográfiai problémáiba

NAGY IMRE Bevezetés az alföldi festészet ikonográfiái problémáiba Jelen tanulmány célkitűzése nem más, minthogy a vásárhelyi festészet ikonográfiái kutatásának előzményeit és jelen problémáit számbavegye. Első hallásra úgy tűnhet, egy ilyenfajta kutatás teljességgel felesleges, hiszen a vásárhelyi művészet önmagában is, no és természetesen az alföldi festészet keretén belül is megkapta már a helyének, súlyának és rangjának megfelelő értékelést. Ez a képzet azonban csak az általánosságok szintjén bizonyul igaznak. A városban kibontakozó művészeti tevékenység alapos - mondhatni monografikus - feldolgozása még mind a mai napig nem történt meg, annak ellenére, hogy az elmúlt évtizedekben hol felerősödő, hol elhalkuló, de állandósult polémia kísérte az itt dolgozó, vagy itt kiállító művészek alkotói tevékenységét. 1988-ban Vásárhelyi festők címen megjelent ugyan egy dokumentumgyűjtemény, de a kötet összeállításában érvényesülő szubjektivizmus oly mértékű, hogy egy jövőbeni kutatás kiindulási alapjaként is csak erős fenntartásokkal használható.* Mindamellett ebben a kötetben sem történt kísérlet annak tisztázására, különös hajtásnak tekinthető-e a vásárhelyi festészet az alföldi festészet terebélyes és sokszínű fáján, és ha igen, milyen ismertetőjegyek - sajátos képtípusok, kerettémák vagy ikonográfiái elemek - teszik jellegzetessé, a többi alföldi művészeti centrumtól különbözővé. A vásárhelyi festészet ikonográfiái bázisának feltárásában többszörös problémahalmazzal találjuk magunkat szemközt. Mindenekelőtt az a szembeötlő tény tűnik fel a vizsgálat megkezdésekor, hogy ilyenfajta kutatás a hetvenes évek végéig nem történt. Ahol valaminő ikonográfiái számvetés kísérleteit fedezhetjük lel, ott vagy általános kitételek fednek el mindent pl.: „Művészetükben az Alföld mintegy jelképévé vált annak a látható és láthatatlan magyar világnak, amely sűrítetten fejezi ki nemzeti karakterünk legjellegzetesebb vonásait. A látható világ: a hatalmas lapály, amely hazánk területének tetemes része és népe, amelynek múltja idegyökerezett. A láthatatlan, de nem kevésbé valóságos erők: e nép története, élet- és gazdálkodásmódja, vérmérséklete, jelleme." (Bényi 1960, 43.) Vagy puszta felsorolás marad a végeredmény: „... A vásárhelyi festők témája a táj, a falu - sőt olykor a puszta - a parasztok, férfi és női figurák." (Frank, 1966.) Születtek kissé részletezőbb felsorolások is, ezekből ízehtőként egy: „... Ősi rítusok szerint továbbélő szokások, a tradíciót őrző szobabelsők, az éggel ölelkező földek, a külső megjelenés és a viselkedés nehezen oldódó régi törvényei, s maga a gazdálkodás, a kemény munka, a tanyai élet elszigetelt formája, az élet kerék*Az inkriminált kötet Vásárhelyi festők. A dokumentumokat válogatta, a bevezető tanulmányt és az életrajzi jegyzeteket írta, a bibliográfiát összeállította Kristó Nagy István, Corvina, Bp. 1988. Jelen szerzőnek a fenti kötetről írott kritikáját lásd a Délsziget 13/1989.szamában.