Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1992 (Szeged, 1993)

MŰVÉSZETTÖRTÉNET - Nagy Imre: Bevezetés az alföldi festészet ikonográfiai problémáiba

nyomait arcukon hordó öregek - ez a hatás éri...az itt élő művészt... másrészről a nagyszabású, gépesített munka, hatalmas kiterjedésű gazdaságok, traktorok, gyárak, a szociaista mezőgazdaság látványa." (D. Fehér 1973/10:22) 1974-ben Pap Gábor tett komoly kísérletet arra, hogy egy kerettéma, nevezetesen a mezőgazdasági munka - a szántás - ikonográfiái előzményeit kimutassa. A Nagy István-i képkoncipiáló elven keresztül a népművészet és archaikus művészet jelképi értékű ábrázolásaiig tudta visszavezetni a szántás motívumát (Pap 1974/3:25-26). Ugyancsak ő volt az, aki négy évvel később hasonló szemléleti megközelítésben újabb képtémáknak mutatta ki népművészeti előzményeit. ,,...az 'alföldi festészet' ...valamennyi jellegzetes témája alkalmas egy-egy hozzája képest elsődlegesnek tekinthető, hagyományosan kiemelt jelentőségű és ez időtájt még eleven (népművészeti) ikonográfiái típus 'lefedésére' (élve eltemetésére), majd helyettesítésére, végső soron lecserélésére... Melyek ezek a témák? 1) Tájjellegű természetkivonatok - jórészt fák vízparton. (Formális indokhelyi adottságok 'valósághűség.") Alkalmasak mindenfajta életfa-életvize fogalomkörbe sorolható komplex jelhalmaz lecserélésére... 2) Idilliumok döntő részben az 'egy legény meg egy leány' témakörre épülő kompozíciók. Alkalmasak mindenfajta 'betyár és kedvese' típusú, eredetileg nyilvánvalóan többjelentésű, komplex jelhalmaz lecserélésére... 3) A paraszti munka képei - például szántás, vetés, aratás minden mennyiségben. A proklamált mérce: a romlatlan vidék, dolgos lakóival..." (Pap 1978/12:24) Gondolatmenete további részében Nagy Istvánhoz visszakanyarodva kijelenti, az ő életművét éppen az különbözteti meg a többi alföldi festőétől, hogy munkásságában fel tudta használni a népművészet tanulságait. Nagy István hatása pedig egyértelműen kimutatható bizonyos vásárhelyi festők életművében, így a népművészeti formakincs inspiráló erejét és mintaadó szerepét mindenképpen számításba kell venni az alföldi festészet ikonográfiái vizsgálatánál. Nem lehet azonban abszolút sikert remélni tőle, hiszen a vásárhelyi festészet nem népművészet-indíttatású képtípusainak osztályozására nem ad lehetőséget. Ehhez a Magyar művészet 1890-1919 című tanulmánykötetben, a Németh Lajos által út ,,A képzőművészet tematikai és ikonográfiái alakulása" fejezet biztosít alapot. E fejezet ugyan a kor általános ikonográfiái újító törekvéseit tárgyalja, és csupán helyenként történik utalás az alföldi festészet egyik, vagy másik jelenségére, mégis alkalmas lehet arra, hogy klasszifikációs rendszerét bizonyos módosításokkal egy jövőbeni kutatás során felhasználjuk (NémeÜi 1981:80-90). Mielőtt azonban a kutatásban előrelépnénk, szükségesnek látszik egy rövid kitekintés a kulturális antropológia irányába, már csak azért is, mert a művészettudomány a legfrissebb interdiszciplináris tendenciák hatására nagy mértékben került e tudományág hatása alá. A következő, tárgyunkhoz látszólag szorosan nem kötődő okfejtéssel a művészet funkcióját szeretnénk újra meghatározni. Ugy tűnhet, semmi szükség egy ilyesfajta re-definicióra, hiszen