Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1992 (Szeged, 1993)

NÉPRAJZ - Szűcs Judit: Az iparosság Csongrád mezőváros társadalmában

SZŰCS JUDIT Az iparosság Csongrád mezőváros társadalmában A 20. század első évtizedeiben (is) nagy gond a hagyományosan mezőgazdasági termelésre alapozott településeken a népesség foglalkoztatása és megélhetése. Kevés a föld, egyfajta kiútnak az ipar, a kisipar látszik. Hogyan szerepel ez a foglalkozási csoport a statisztikákban a századfordulón és a század első évtizedeiben? 1900 és 1910 között az ipari keresők (és eltartottak) számának csökkenése mellett az önálló iparral rendelkezők száma nőtt. Majd 1910 és 1930 között ezen foglalkozási ág tagjainak száma még tovább emelkedett. Ezen belül a segédek nagyobb mértékben mint az önálló iparral bíróké. De a jelzett egész korszakon belül, vagyis 1900 és 1930 között (a népesség csökkenése mellett) az önálló iparosok száma megkétszereződött.

1 A többi fizikai munkájából éló rétegekkel összehasonlítva, Csongrádon az országos átlagot fölülmúlja az őstermelő, az iparos és a napszámos réteg. Ebből az iparost kiemelve durván 2 százalék a különbség. A többi foglalkozási kategóriák (például a bányászat) nincs, vagy alig, illete az országos átlagnál kisebb mértékben van képviselve (például a kereskedő vagy a gazdasági cselédség).

2 De nézzük meg, mi van a statisztikák mögött, mit mutatnak a lágy adatok vagy másképpen a recens anyag! A két, egymást éltető foglalkozási csoport, a parasztság és az iparosság miben egyezett és miben különbözött? Azonosak abban, hogy mindkettő valamennyi tőkével rendelkezik ami az egyik esetben földben, állatokban és gépekben, másik esetben műhelyben, nyersanyagban és késztermékben testesül meg. Mindkettő fizikai munkát végez, illetve annak közvetlen irányítója. Különbség - számolva az iparosság minőségileg meghatározó, tanult részével - képzettségben és a munka helyében van. A földműves képzettségét a családban, a saját tulajdonú gazdaságban felnövekedve szerezte meg. (A gazdatanfolyamok ebben az időszakban kezdtek működni, de a beiskolázás nem általános.) A szakmát szervezett keretek között, iskolai rendszerben tanították Az előbbi réteg munkáját a határban, legtöbb esetben kmtlakáshoz kötötten végezte, míg az utóbbi - kevés kivételtől eltekintve - városi műhelyben dolgozott. Mindezek tudatában fogalmazott így az egyik csongrádi szabómester. „Az iparos, az egy lépcsővel föntebb vót. Úrnak szólították." (Kókai Márton) így fordulhatott elő, hogy a városi életben, tájékozódásban segítségre szoruló gazdálkodó szívesen kölcsönzött, akár kamat nélkül is a vele kapcsolatban álló, a városban biztonsággal mozgó iparosnak A két rétegnek van-e egymással azonos, egymáshoz hasonló gazdasági és társadalmi helyzetben létezett része? Megközelítőleg a 10-15 holdas gazdákat és az önálló iparosokat lehet hasonló vagyoni és társadalmi helyzetűként kezelni. A két világháború között a két foglalkozási csoport hasonló számú tagból áht. (Az egyik 671, a másik 646.)