Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1992 (Szeged, 1993)

NÉPRAJZ - Fodor Ferenc: A paraszti gazdálkodás változása

magasszintű gépesítés és inteozív öntözés jellemzi ezeket a gazdaságokat. A zöldségtermesztésre specializálódott helységek között is találhatók eltérések. Mórahalom ás Balástya legügyesebb termelői (a már említett villanynak is köszönhetően) már a 70es évek első felében elkezdték a szabadföldi termelés mellett a fóhasátrak építését. Először csak kezdetleges technológiával, a szántóföldi zöldségfélék tenyészidejének meghosszabbítása volt a cél. Később a mind modemebb technika alkalmazásával az intenzív, hajtatásos primőrtermelés ezekben a gazdaságokban egyeduralkodóvá vált. Az új eszközök használatát és az újabb és újabb termelési módszereket a gazdák maguk kísérletezték ki. A saját lcárukon tanult ismereteket azonban legtöbbször titokban tartják. Balástya a korai burgonya-, Csanytelek a korai karaláb-, és káposzta-, Kiskurüelegyháza a korai és jóminőségű retek-, Csólyospálos és Üties pedig a korai paradicsom- és fehérpaprika termeléséről vált híressé a termelők között. Ezen területek közös jehemzője, hogy nem rendelkeztek korábbi zöldségtermesztési hagyományokkal. A gyors fejlődés talán ennek is köszönhető, mivel nem voltak hagyományok, melyekhez ragaszkodni keheit volna. Magyarországon a zöldségtermelés úttörői a bolgárkertészek voltak. Szerepük kimutatott Cegléd, Nagykőrös, Kecskemét termelésében is. A kedvező talajadottságok, megfelelő termelési ismeretek és a konzervgyárak nyújtotta értékesítési lehetőség hatására a kertészetek magas szintet értek el.

7 A mezőgazdaság szocialista átszervezésének következtében azonban (és a nagyvárosok közelségének hatására) ez a hagyomány nem tudott tovább élni. Szerepét nagymértékben átvette a nagyüzem. Bolgárkertészek kezdték a zöldség termesztést Dunavecsén is. Itt valószínűleg a talajadottságok miatt sóskát, spenótot, spárgát termeltek. Többen foglakoztak azonban vkágtermeléssel is. A zöldségtermelő körzetek mellett jelentős szőlő- és gyümölcstermelő vidékek jöttek létre. Ilyen pl. a már említett Kiskőrös, Kecel, Soltvadkert vidéke, ahol az állami szőlőtelepítésekkel szemben a termelők fennmaradtak és megmaradtak a hagyományos művelés mellett.

9 Szatymaz, Domaszék, Zákányszék az őszibarack termelés hazájává vált. A talajadottságokon túlmenően ebben nagy szerepe volt egyes hozzáértő gazdáknak, akik facsemetékkel és termelési ismeretekkel látták el az érdeklőldőket. A zöldség-gyümölcstermelés továbbterjedésének legtöbbször a talajadottságok vetettek gátat, de szerepe volt ebben a téeszesítés mértékének és az emberek kreativitásának is. Azok, akik távolabb laktak ezektől a látványosan fejlődő vidékektől, könnyebben megmaradtak a hagyományos gazdálkodás keretén belül. Itt ellentétes folyamat zajlódott le. Ahol lehetőség volt rá, inkább az állattenyésztést fejlesztették. Példa erre Bocsa, Fischerbócsa, Tázlár, Zsana, Balotaszállás, Pusztamérges vidéke. Elsősorban a juh, és szarvasmarhatartás került előtérbe. Ha nem volt elegendő saját terület a takarmánytermeléshez, akkor bérelte.

11 Talán furcsa, de ezek a homokos területek sok fölösleges trágyával rendelkeznek, melyet az említett zöldségtermelő vidékeken értékesítenek. Mára ezek az állattenyésztő gazdaságok