Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1992 (Szeged, 1993)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Sipos József: A Magyar Nemzeti Bizottmány tevékenysége Szegeden 1919. augusztusában

P. Ábrahám Dezső elismerte, hogy Zichy „tényleg tárgyalt velem a nemzeti bizottmány kiegészítése tekintetében." A Hencz által indítványozott bizottság kiküldését azonban mostmár „veszedelmes precedensnek" tartotta. Az Ábrahám-kormány politikájával elégedetlenek azonban nem adták fel taktikájukat. Jeszenszky Géza újra indítványozta egy bizottság kiküldését. Ennek feladata, hogy „megfontolás tárgyává tegye azt, vajon a nemzeti fizotünány forduljon-e felirattal... a versaihesi konferenciához s kérje meg a konferenciát, hogy hárítsa el mindazokat a külpolitikai akadályokat, melyek Magyarországon a békés kibontakozást ezidőszerint lehetetlenné teszik." Azt is javasolta, hogy az MNB mondja ki, hogy „örömmel üdvözli a budapesti kormányt és maga részéről lehetségesnek tartja vele a kooperációt." Ezt a szélsőjobboldaliak hangosan helyeselték. P. Ábrahám Dezső miniszterelnök kijelentette, hogy a külpolitika irányítása „teljes mértékben a kormány feladata és kötelessége." A szélsőjobboldali nyomásnak engedve azonban hajlandó volt hozzájárulni, hogy az MNB tagjaiból - a kormányzati munka igényeinek megfelelően - majd bizottságok alakuljanak.

9 Vég és kezdet Az MNB negyedik - utolsó - ülését 20 biZottmányi tag kérésére augusztus 12-én hívták össze. P. Ábrahám Dezső bejelentette, hogy a kormány aznap elhatározta: „...engedve azon felszólításnak, hogy a Budapesten alakult kormánnyal a jövő pohtikai alakulásokat illetően tárgyalásokat kezdjen és folytasson, ... a legrövidebb időn belül a fővárosba utazik." Hangsúlyozta, hogy még „ma sincs határozottan megállapítva az, hogy az antant, amelytől egy jövendő magyar kormánynak a helyzete függ, melyik kormány mellett kíván véglegesen állást foglalni." Mivel a békekonferencia már többször kinyilvánította, hogy „csak olyan kormányt fog Magyarország jövendő kormányának elismerni, amely az összes néprétegekre támaszkodik", ezért mi „... számításba is fogunk jönni." Hangsúlyozta, hogy a szegedi kormány egyetért abban, hogy „csak olyan alakulatban vehet részt"... mely a demokratikus, haladó nemzeti irányt képviseli..., s a polgári gondolkodást akarja kidomborítani Magyarország jövendő politikájában." Ezzel P. Ábrahám Dezső arra célzott, hogy a szegedi kormány tagjainak többsége a mérsékelten liberális, polgári demokratikus kormányzás híve volt. Ezt az MNB tagjainak egy része helyesléssel fogadta, azonban a bizottmány jobboldali tagjai már ekkor kifogásolták ezt a politikai irányzatot. Ök a konzervatív, keresztény-nemzeti irányzat hívei voltak. Egyik vezetőjük Bogya János hivatásos diplomata kijelentette, hogy „a miniszterelnök úr nem látja tisztán Magyarország mai pohtikai helyzetét." Az országnak arra van szüksége, hogy „úgy kifelé, mint befelé erőt jelentsen, egységet képviseljen. (Úgy van!) Ezt az egységet pedig mi sem bonthatja meg jobban, mintha Magyarországnak ebben a szerencsétlen helyezetben két kormánya van... A keresztény-nemzeti irányzat képviselőinek hangos egyetértésétől támogatva bejelentette, hogy "együttműködésről a jelen pihanatban csak úgy lehet szó, ha a kormány referál a budapesti kor-