Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1992 (Szeged, 1993)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Sipos József: A Magyar Nemzeti Bizottmány tevékenysége Szegeden 1919. augusztusában

melyik nemzetközi bekapcsolódás a helyes s hogy, vajon a jövőben melyik lesz az irányadó." Hencznek arra a kérdésére, hogy az antant elismerte-e József főherceg kormányát azt válaszolta: „nem tudom." Ugyanakkor figyelmeztette az MNB tagjait, hogy „a nemzetközi relációban egy kormánynak elismerése nem megy máról holnapra, annak megvannak a maga előfeltételei..." P. Ábrahám Dezső azt áhította, hogy „az illető szegedi sajtóorgánum hírétől a szegedi kormány teljesen távol áh." Ugyanakkor - liberális nézeteinek megfelelően - megvédte a szegedi sajtót, és a sajtószabadságot. Ez a jobboldal gúnyos megjegyzéseit váltotta ki. Ennek ellenére hitet tett amellett, hogy „ha ez a kormány Budapestre jut, ... csak azt az irányt fogjuk szolgálni, amely a nacionalista, polgári, demokratikus gondolatvilágnak megvalósítására vezet." Vagyis még mindig egy polgári demokratikus Magyarország megteremthetőségében reménykedett. Hencz Károly nem fogadta el a miniszterelnök válaszát. Kifejtette, hogy „Magyarországnak ma tulajdonképpen három kormánya van. Az egyik a József főherceg által kinevezett kormány,... a másik a szegedi kormány,... a harmadik a Peidl-kormány... És mivel "mindhárom kormány támaszkodik valakire és valamire, s tehát mindhárom kormány tényezőnek tekinthető,... ezért „mindhárom kormánynak keresnie kell az egységre való törekvést, a megegyezést, a megbékülést..." Nem fogadta el a miniszterelnök szegedi sajtóval kapcsolatos értékelését sem. A szélsőjobboldaliak éljenzése és tapsa jutalmazta azt a megállapítását, hogy „ez a sajtó kikapcsolódott a nemzet érzületvilágából"... A miniszterelnök úrnak és a kormánynak kötelessége a sajtót hazafias irányba befolyásolni". Végül indítványozta, „küldjön ki a nemzeti bizottmány egy 14 tagú, egyenlő számú tagokból áhó pártközi bizottságot, mely az egységes útra való törekvés előkészületeit fogja majd megállapítani." Ezt P. Ábrahám Dezső „egy burkolt bizalmatlansági" nyilatkozatnak minősítette. Olyan bizottság felállítását nem ismeri a parlamentarizmus, - mondotta - „amely a kormány rjohtikáját volna hivatva irányítani", de az indítványt mégsem utasította vissza. Ezért az utána szóló Ballá Aladár belügyminiszter bejelentette, hogy „határozottan ellenzem ennek az indítványnak elfogadását." Kifogásolta, hogy „a házszabályokban nem találok semmiféle tájékoztatást arra nézve, hogy kinek a felhatalmazása alapján veszik fel az új tagokat. Sehol sincs indokolva az, hogy az ABC-ből miért kellett tízet és nem kettőt, a másik egyesületből miért kellett nyolcat és miért nem kettőt felvenni." Ezzel a szélsőjobboldal MNB belüli térhódítására utalt! Kijelentette, „ha ez még háromszor megismétlődik, meg vagyok arról győződve, hogy Hencz Károly bázottmányi tag úrnak többsége lesz ebben a bizottságban." Ezekután már Hencz Károly szorult védekező pozícióba, akit gr. Zichy is mentegetni próbált. Az ABC vezető személyiségeinek az MNB-be történt beléptetését pedig azzal magyarázta, hogy azt közkívánatra tette.