Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1991 (Szeged, 1992)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Orbán Imre: A Csanádi Egyházmegye 1835-ös generalis canonica visitatiojának kérdéséhez

az illetékes plébános figyelmét a javítandó dolgokra hívta föl. Példaként lássuk most az 1835-ös makói canonica visitatio alkalmával Lonovics püspök által hozott intézkedések némelyikét. Ezeket az illetékes plébánosnak végre kellett hajtani, de mint látni fogjuk, ez nem minden esetben történt meg. Az említett jegyzőkönyvben többek között a következőket olvashatjuk: "2-szor; Nehogy a szenteltvíz, ha kelletténél több lett megáldva, a hosszantartó állás miatt megposhadjon, elrendeljük, hogy a plébános minden 14-dik napon újat és csak olyan mennyiségben áldjon meg, melyről tapasztalatból tudja, hogy ezen idő alatt a hívek szükségleteire elegendő lesz. Hasonlóképpen "3-szor; Krisztus legszentebb testének részecskéi, melyeket az úrmutatóban és a cibóriumban őriznek, nehogy az idő hosszúsága miatt romlani kezdjenek, elrendeljük, hogy minden 14-dik napon megújíttassanak, és az ostyákat fölszentelő pap a régieket magához vegye. " (Az 1859-es kánoni látogatás szerint az intézkedéseket végrehajtották.) "4-szer; A Rituale Romanum rendelkezésével, továbbá Magyarország több zsinatának határozatával ellenkezik az ebben a templomban élő szokás, miszerint a hívek szent gyónásait a sekrestyében hallgatják. Ezért elrendeljük, hogy a gyóntatószéket a sekrestyéből vigyék ki a templomba, és ott egy szembetűnő és hozzáférhető helyen helyezzék el." (Ezen utasítás csak részben teljesült, hiszen a sekrestyebeli gyóntatószék továbbra is a helyén maradt, maga a gyóntatás viszont nyitott ajtónál történt.) "14-szer; Boldog emlékezetű elődeink, egyébiránt észszerű és igen alapos okok miatt megakadályozták, hogy a Boldogságos Szűz Mária hordozható szobrát vagy pedig trónusra helyezett képét nyilvános körmenetek alkalmával kivigyék és ezen alkalmakkor körülhordozzák. Egyébként ezt igen súlyosabb megfontolásoktól indíttatva tiltották meg, ugyanis ezt a szertartást az Egyház nem hagyta jóvá, nehogy a gyengébb nemű személyek, akiket az ilyesféle szobor vagy kép hordozására kiválasztanak, különleges gonddal fölöltözve a pajkos ifjúság figyelmét magukra vonják, és inkább óhajtsák magukat, mint a Legtisztább Szűz képét mutogatni; ez inkább megzavarja, mint növeli a hívők áhítatát. Ezért az ezen plébánián meglévő szokást, miszerint az Istenszülő szobrát Űrnapján és Szt. Márk ünnepén körmenetekben ifjú lányok körülhordozzák, eltöröljük, óhajtván, hogy a hívők a Boldogságos Anyának őszinte és nyíltszívű tiszteletét ne az ő képének külső ékességeiben, hanem inkább az értünk való közbenjárásáért végzett naponkénti könyörgésekben és Mária legtündöklőbb erényeinek utánzásban, a lorettói litániának szombaton- és vasárnaponkénti