Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1991 (Szeged, 1992)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Orbán Imre: A Csanádi Egyházmegye 1835-ös generalis canonica visitatiojának kérdéséhez

áhítatos végzésében és az Ő dicsőségének és tiszteletének folyamatos előmozdításában gyakorolják. " (Mária szobrának körmenetek alkalmával való hordozását, ezen hordozás helyi szokását a plébánosok nem szűntették meg. Annyi változás mégis volt, hogy a Szent Szűz szobrát ezután csakis a Mária Kongregációhoz tartozó lányok vihették.) "16-szor; Mivel a Jángornak nevezett szőlőknél 1827-ben nemzetes Nyéki László által egy fakereszt állíttatott föl, mely eleddig nem kapott adományt, és nem áldatott meg, kívánjuk, hogy ezen kereszt állandó megőrzése érdekében kerüljön sor egy bizonyos pénzalap létesítésére, avagy a kereszt fönntartásának kötelezettségvállalása által karbantartására őt magát és utódait hívjuk föl. Vonakodása esetén pedig azt, midőn már a fémnek romlása miatt hitványabbá vált, el kívánjuk távolítani, nehogy a járókelők számára botránkozásul szolgáljon. (1859-ben ezen kereszttel már nem találkozunk. Valószínűleg időközben, mivel föntartásáról nem tudtak gondoskodni, lebontották.) "18-szor; Az ezen a plébánián meglévő azon téves szokást, miszerint az első és utolsó roráte mise egészen a prefációig és evvel bezárólag énekléssel, innen pedig egészen a végéig olvasással mutattatik be, eltöröljük. Mivel a Szent Rítus Kongregációjának előírása szerint a roráte misét mindig énekelve kell bemutatni, elrendeljük, hogy egész advent alatt a hajnali és a Boldogságos Szűz Máriáról vett fogadalmi misék egészen végig énekeltessenek, s ha csendes mise lesz bemutatva, az csakis az ünnepről vagy a megfelelő hét köznapjáról legyen, ekkor viszont rekviemet sohasem lehet tartani." (Ezzel kapcsolatban a következő vizitatio jegyzőkönyvében ezt olvashatjuk: "A roráte misét advent első vasárnapjától karácsony vigiliáját megelőző napig bezárólag minden nap hajnalban énekelve mondják.") Végül pedig lássunk még egy érdedes szakaszt: "20-szor; Mivel a plébános saját könyvei között az "Áhítatosság órái" címűt is fölleltük, mely mézes-mázos szavakkal, hitszegő módon a katolikus igazsággal szögesen ellenkező tanítást hirdet, ezért sok nagynevű püspöknek igen igazságos cenzúrája által elítéltetett. Ily módon a plébános lelkiismeretét azzal terheljük, hogy ne merészelje ezen veszedelmes művet akár a szentbeszédek előkészítésében fölhasználni, akár pedig másoknak kölcsön adni. " A könyv későbbi sorsáról nincs tudomásunk. Cikkünkben vázolt előírások szerint Lonovics püspök egész egyházmegyéjét végiglátogatta. Ezzel számunkra egy rendkívüli jelentőségű dokumentumegyüttes keletkezett, melynek ismerete nélkül aligha írható