Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1991 (Szeged, 1992)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Orbán Imre: A Csanádi Egyházmegye 1835-ös generalis canonica visitatiojának kérdéséhez

területnek mely részén helyezkednek el? Ki által és mikor állíttattak, meg vannak-e áldva? Elláttattak-e adománnyal és mennyivel? Megőrzésük költsége a közösségre vagy pedig más valakire hárul. - Az ezideig való kötelezettség vállalások a T. szám alatt legyenek! - Adományaik a templom többi pénzével együtt vagy külön kezeltetnek-e? Ha van elkülönített alapítványi tőke, ez röviden érintendő, mivel ez bővebben részletezve van a csatolt általános táblázatban. - Vezetnek-e hozzájuk valamiféle körmeneteket és akármilyen pénzbeli fogadalom csatoltatik-e ezekhez? Mikor? A plébános részt vesz-e rajtuk ? Történnek-e valamilyen visszaélések?" Ezen minden plébániára természetszerűleg kötelező szempontok alapján valóban sikerült a főpásztornak az egyházmegye állapotáról és a papság helyzetéről egy olyan egységes képet kapnia, mely napjainkra nemcsak az egyháztörténet, liturgia, hitélet, hanem népességi, néprajzi, nemzetiségi és más társadalmi viszonyok, iskola, felekezeti kérdések, építészet, gazdaságtörténet, könyvészet, képzőművészet szempontjából is értékes adatokat tartalmaz. Az egyházlátogatás lefolyásának meghatározott rendje volt. Ezt Lonovics püspök kancelláriájának ugyanacsak 1835-ben a 439-es szám alatt kiadott irata szabályozta. Eszerint a főpásztort a hívek két oldalt zászlók alatt fölsorakozva várták. Elől az iskolás gyermekek helyezkedtek el, mögöttük a férfiak álltak, majd őket követték a lányok és az asszonyok úgy, hogy az asszonyok közül az utolsók a templom kapujánál, sőt néhányan a kapun belül várakoztak. így mintegy díszsorfalat alkotva voltak jelen a püspök fogadásánál. A sor elején karingbe, stólába és pluviáléba öltözve a plébános állt, aki rövid üdvözlő beszédben köszöntötte a vizitáló püspököt, majd a béke jeleként csókra nyújtotta neki a pacifikálét. A püspök ezt követően magára öltötte a számára egy kis asztalkán oda készített karinget és köpenyt, s harangzúgás közepette baldachin alatt az ekkor már térdeplő hívek között, azoknak áldást osztva vonult a templom felé. A templomba lépése előtt következett a gyűrűcsók és füstölés, illetve a szenteltvízhintés, majdpedig az ünnepélyes bevonulás. Midőn a menet a templom közepére ért, kezdte el az énekkar a következő antifónát: "Ecce Sacerdos magnus, qui in diebus suis piacúit Deo: Ideo jure jurando fecit ilium Dominus crescere in plebem suam. " Majd hangzott rá a válasz: "Benedictionen omnium gentium dédit illi, et testamentum suum confirmavit super Caput ejus. Ideo. Gloria Patri. Ideo."