Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1991 (Szeged, 1992)

NÉPRAJZ - Fári Irén: Tömörkény, a néprajzi tár megszervezője

kapnak, egyes duplumok pedig részint csere, részint a beszerzési ár megtérülése útján a nemzeti múzeum tulajdonába fognak átmenni."

7 (Utódai 1944-ig ezt a leltárkönyvet használták.) A gyűjtés módszertanára nézve, arra, hogy hol milyen tárgyat gyűjtsenek, kevés adat áll rendelkezésünkre. 1906-ból mindössze két Tömörkény levélben van szó néprajzi tárgyakról a néhány szavas köszönő leveleken túl. Az egyik a baksi tiszttartónak szólt, melyben a juhászok által használt apró paraszt faragást és férfi fésűt kért, amik Szeged környékén a használatból teljesen kivesztek.8 A másikban Ottovay vaskereskedő üzletében már eladhatatlan, a vevők által nem keresett tárgyak, szerszámok fölajánlásának örült.

9 1907-ben két levélben a főfelügyelőség konkrét tárgyak beszerzésének szükségességéről írt Szász Gyulának. Az egyikben a hímzett párnabetétek és a festett virágos bútordarabok föltétlen megvásárlására utasították, méghozzá két példányban, egyiket a Nemzeti Múzeum, a másikat a szegedi múzeum néprajzi tára számára, 10 a másikban a kékfestőipar tárgyi hagyatékának minél teljesebb fölgyújtésére, sőt a mesterségszótár összeállítására biztatták. H Szász Gyula azonban elméleti munkát sohasem végzett, fáradhatatlan volt viszont a gyűjtőmunkában, a legtöbb vidéki útiköltség és napidíj elszámolás az ő nevére szólt. Móra neve félegyházi kiküldetések kapcsán merült fel, Tömörkény pedig jobbára régészeti kiszállásai alkalmával kérdezett rá erre-arra, az őcskavaskereskedésben, zsibpiacon keresgélt, ha jutott rá ideje, - ahogy ő írja, 12 illetve közismert személye elég volt ahhoz, hogy önkéntes fölajánlások sorával szaporodjon a múzeum. így Szász Gyulának elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy létrejött az a szakgyűjtemény, amit Bálint Sándor így jellemzett: "...hiányosságai és rendszertelenségei ellenére is nagy értékű, napjainkra egyenesen klasszikus jelentőségű, megismételhetetlen teljesítmény. "13 Tömörkény a könyvtári és egyéb múzeumi munkáján felül figyelemmel kísérte a néprajzi gyűjtemény gyarapodását, sajátkezűleg vezette az összes kimutatást és elszámolást, illetve 1907 végéig a néprajzi leltárkönyvet. Ezért több mint meglepő Szász Gyulának 1908 január 20-án kelt "Tekintetes Igazgatóság !"-nak címzett levele, melyben az elkészítendő kiállításra kér utasítást és így fejezte be: "Nagy örömünkre szolgálna, ha a kérdéseket itt a helyszínen (ti. a földszinti néprajzi helyiségekben) élőszóval beszélhetnénk meg, mi végből a Tek. Igazgatóságtól valaki személyesen lejönne. A múlt évre ígért látogatás úgyis elmaradt. "14 Tömörkény csak ennyit írt a levél végére: Láttam: Tömörkény. De ez a láttam nemcsak a levélre vonatkozott. Látta a nagymennyiségű összegyűlt