Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1991 (Szeged, 1992)

NÉPRAJZ - Fári Irén: Tömörkény, a néprajzi tár megszervezője

Ehhez a tervezethez képest visszalépés a főfelügyelőség június 19-én kelt utasítása, mely szerint a szegedi múzeum "feladata kizárólag magyar tárgyak gyűjtése". Szerencsére az eredeti Tömörkény terv valósult meg, mindent gyűjtöttek, ami gyűjthető volt, így a nemzetiségek emlékanyaga is. Minden másban helybenhagyták Tömörkény elképzelését. E terv szerint egy tízéves munkaprogram keretén belül az első három évben Szeged és a Szegeddel szoros kapcsolatban álló szomszédos községek pl. Tápé, Algyő területén kell gyűjteni. Az anyag rendezése és a kiállítás megnyitása után a nagy magyar alföld déli felén lakó magyarságra kell kiterjeszteni a gyűjtést. A gyűjtést a múzeumi alkalmazottak mellett (Tömörkény, Móra, Szász Gyula) külsősök bevonásával képzelték el, így Cs. Sebestyén Károly, Kováts János néprajzi írók, Beck István, Bittó János halászmester, Pocsátkó Károly képkeretező alkalmankénti segítségével. A főfelügyelőségi leirat Mórát, Szász Gyulát és Sebestyént egy hónapos gyűjtési és preparálási tanfolyamra a Nemzeti Múzeum néprajzi osztályához rendelte. Előírta az államsegélyből a fényképészeti labor fölszerelését és a város anyagi terhére egy új múzeumi tisztviselői és laboránsi állás megszervezését. 4 E két utóbbiból, a személyzetszaporításból nem is lett semmi, Szász Gyula mint szakdíjnok, népiskolai tanítói állása mellett másodállásban látta el múzeumi teendőit évtizedeken keresztül. A néprajzi tárgyak beszerzése, adományok gyűjtése 1906 januárjában megindult, a rendszeres gyűjtés a terepmunka, azonban csak 1906 augusztus végén, mivel a kiadások elszámolásának módjáról vita volt a múzeum és a városi számvevőség között. A város mindenről bélyeggel ellátott szabályos nyugtát kért, amit lehetetlenség volt teljesíteni az úton-útfélen, zsibvásárokon tett vásárlások esetében.5 A főfelügyelőség állásfoglalásának hatására végül a város elfogadta az egyszerűsített elszámolást. Ezután teljes erővel láttak hozzá a munkának, alig fél év alatt 1907 elejéig 1772 darab tárgyat gyűjtöttek, ez a szám 1908 elejére már több mint 4 ezerre szaporodott, 1908 végére meghaladta az ötezret (5025 db). Ez a két év, 1907 és 1908 volt a nagy tárgygyűjtési kampány időszaka. A tömörkényi időszak végére (1917) csak alig több mint másfél ezerrel szaporodott még ez az állomány.6 A legkevesebb tárgyat a háborús években gyűjtötték az ismert okok miatt - nem érkezett államsegély, általános drágaság, személyzethiány. A begyűjtött tárgyakat azonnal leltárba vették: sorszám, dátum, tárgy megnevezése, városi tulajdon, állami tulajdon, érték és megjegyzés rovattal. Tömörkény azonban az 1906-os jelentésében azt írja, hogy ezt a leltárt csak ideiglenesnek szánja "inkább csak a magam eligazodására szolgál. A néprajzi múzeum fölállításakor [...] a tárgyak valószínűleg új számokat