Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1991 (Szeged, 1992)

NÉPRAJZ - Bárkányi Ildikó: Eszközös, mozgásos és szellemei játékok Apátfalván

Voltak, akik a földre húzott vonalra vetettek, s akinek a pénze, vagy gombja ahhoz legközelebb esett, az nyert. Egyesek nem vonalra, hanem megrajzolt körbe dobták a filléreket. Másik változata szerint a pénzt a falhoz ütötték, s a visszavetődő pénzdarabnak az előző játékosétól kb. egy arasznyira kellett leesnie. Ha a játékos nem tudta bemérni a távolságot, akkor vesztett.5 A pénzezés egyszerűbb, s több szerencsét feltételező formája az volt, hogy a filléreket markukban megcsörgették, s közben bemondták: fej, vagy írás, aztán vetettek. A megjelölt felére esett pénzdarabokat a bemondó játékos felvehette, majd a következő dobott. Kedvelt játék volt a márványozás, fiúk is, lányok is játszották. A földbe kis lyukat vájtak, ebbe kellett behajlított mutatóujjukkal beleguritani az égetett, festett agyaggolyókat. Először valamennyi játékos meghatározott távolságból dobott a lyuk felé, majd akié a legközelebb esett, az kezdhette a gurítást.6 A játékot boltban, piacon vett agyag, vagy üveggolyókkal játszották, akinek erre nem telt, csontból faragott magának, vagy otthon, a kemencében égetett. A legtöbbet érő, egyszínű üveggolyót Unkának nevezték, ez mindenkinek féltett kincse volt. A golyók gurításakor bíztatták egymást: Tiss, tass, tubele ! Fiúk játszották a bicskázást, amely játéknak különféle változatai ismertek országszerte. Apátfalván a legegyszerűbb szabályokra emlékeznek. Két játékos játszotta, főként pásztorkodás közben. Felváltva dobták a levegőbe a behajlított bicskát, s ha az a jegyes oldalára esett, akkor a dobó nyert, ha a sima oldalára, akkor vesztett. A játékot földfoglalással kombinálták, akárcsak más vidékeken, ennek pontos szabályaira azonban már nem emlékeznek.7 A labdajátékok különféle változatait saját készítésű szőr-, vagy rongy labdával, esetleg tömör gumilabdával, teniszlabdával játszották. Legegyszerűbb formája a sima adogatás volt: három-három játékos egymással szembeállt, s dobálgatták a szőr-, vagy rongylabdát. Ha valamelyik elejtette, kiállt. Tömör gumilabdával lehetett a falhoz, vagy a földre pattogtatni, s számolni, ki bír többet tévesztés nélkül. Ma is kedvelt labdajáték a leütőcske. A játékosok kört alakítanak, egyik, a macska a közepére állt, a többiek pedig igyekeznek a labdával eltalálni. Ha a macska elkapja a dobott labdát, egy patája van, ha viszont eltalálják, lemegy a pata. Ha az összes patája elfogy, új macskát választanak, rendszerint azt a játékost, aki utoljára eltalálta. Sportszerű népi játékok Főleg a fiúk játéka volt a büszkézés. Egyik adatközlő a teniszjátékhoz hasonlította, szabályai viszont igen egyszerűek voltak. A játékosoknak a