Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1991 (Szeged, 1992)

NÉPRAJZ - Bárkányi Ildikó: Eszközös, mozgásos és szellemei játékok Apátfalván

kavaró lapockához hasonló ütőjük volt, ezenkívül egy fagyökérből, szőlőgyökérből faragott, teniszlabda nagyságú fagolyó kellett a játékhoz. A feldobott "labdát" a játékosnak el kellett találnia az ütőjével, a szembenállónak pedig vissza kellett ütnie. 8 Országszerte ismert, Apátfalván is népszerű, métához hasonló játék volt a süllőzés.9 A játékhoz páratlan számú játékos kellett, mindegyiknek kb. 1 m hosszú botja, ütője volt. A kellékek közé tartozott még egy ökölnyi nagyságú, kerek fagolyó, a süllő. A játékosok körben eggyel kevesebb lyukat mélyítettek, mint ahányan részt vettek a játékban, a kör közepére pedig egy nagyobbat vájtak. A játék kezdetekor a botokat a lábfejükre helyezték, majd sorban elrúgták. Akié a legmesszebb esett, az lett a kanász, akinek a süllőt a középső lyukba kellett terelnie a botjával, miközben azt a többi játékos igyekezett megakadályozni. A játékosok botjukat az előttük levő lyukban tartották a játék alatt, csak akkor vették ki belőle, ha a kanász közel járt a süllővel. Ha valakinek a lyukát a kanásznak sikerült elfoglalnia, akkor szerepet kellett cserélniük. A kanászt a többiek biztatgatták: Gubele, Balázsi - kiabálták. A dólézás több leírásban is szerepel a megyében. 10 A játék kelléke Apátfalván egy-egy kb. 70 cm hosszú bot volt mindegyik játékosnak, valamint egy mindkét végén kihegyezett, henger alakú fadarab, a dóié. A játéktér közepére lyukat ástak, erre helyezték a dóiét, úgy, hogy az egyik vége a lyuk fölé ért. A játékosok feladata az volt, hogy botjukkal a dóiét úgy üssék meg, hogy az minél messzebbre szálljon. A süllőzéssel ellentétben ezt a játékot csak fiúk játszották, főleg pásztorkodás közben. A játék bigézés néven az egész országban ismert. 11 Mozgásos játékok Ügyességi és erőjátékok A sántaiskola, Apátfalván: sántikálás a megye minden településén ismert, s ma is kedvelt leányjáték.

12 A faluban a ma is ismert, legáltalánosabb mezőt rajzolták, illetve karcolták a földbe: 8 mezőből állt, három egyest egy kettes, majd újra egyes és végül ismét kettes mező követte. Egy lapos kaviccsal dobtak meghatározott sorrendben, s a mezőket féllábon kellett sorra ugraniuk. A kavicsot eközben mezőről-mezőre előre kellett rúgniuk. Ma is népszerű játék, a mezőt krétával rajzolják az aszfaltozott járdára. A lóra ugrócska (hosszú bakugrás) már inkább a fiúk játéka volt. 13 A játékosok lehajoltak, egymás derekába kapaszkodtak, majd az egyik