Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1991 (Szeged, 1992)

RÉGÉSZET - Kürti Béla: Egy honfoglalás kori tegez maradványainak computer tomográfiás vizsgálata

KÜRTI BÉLA Egy honfoglalás kori tegez maradványainak computer tomográfiás vizsgálata A honfoglaló magyar harcos fegyverzetének lényeges kellékei közé tartozott az íjászfelszerelés, mely a hagyományos felfogás szerint a csontborításos összetett reflexíjból, a felajzatlan íj tárolására szolgáló íjtegezből, a nyílvesszőkből és az utóbbiak tárolására szolgáló tegezből állt (KOVÁCS 1986. 223-230). Újabb kutatások szerint a kellékek a felajzott íj tárolására szolgáló készenléti íjtegezzel egészítendők ki (RÉVÉSZ 1991). Az e fegyverzethez tartozó egyes leletek feltárása és közzététele egyidős a honfoglaló leletanyag feltárásával és közzétételével, s napjainkig folyamatos. Nem mondható el ugyanez e tárgyak rekonstrukciós kísérleteiről. Ugyan régészeti aspektusból sem lenne érdektelen részletekbe menően elemezni a múlt század végének történelmi festészetét, ahol nem egy művészünk a Nemzeti Múzeum tárgyait hasznosította (pl. Munkácsy M: Honfoglalás); régészeti elemzések híján azonban jó esetben is csak a török háborúk fegyverzetét vetíthették vissza a X. századra. Végső soron nem kivétel ez alól a NEMES-NAGY-féle viselettörténet sem, annak ellenére, hogy az egyik szerző népvándorlás kori régészetünk máig is egyik legjelesebb alakja volt. Nem szándékozunk itt és most teljes kutatástörténetet adni; ez alól fel is ment bennünket a RÉVÉSZ László 1985-ben megjelent összefoglalása; de talán éppen a szegedi vonatkozások miatt érdemes a rekonstrukciók egyes lépéseire visszautalni. A századforduló leírásai (NAGY 1893. 320-322; HAMPEL 1907. 3943) utáni első előrelépést ZICHY István 1917-ben megjelent tanulmánya jelentette, különösen a keleti párhuzamok bemutatása terén. A honfoglaló íjászfelszerelés elemzése, rekonstrukciója szempontjából azonban a máig érvényes alapvető adatokat és tanulságokat hordozó mű CS.SEBESTYÉN Károly 1932-ben megjelent tanulmánya, melyben a szegedi városi múzeum Móra Ferenc és Cs. Sebestyén által feltárt honfoglaló sírjaiban talált leletek segítségével elsőízben elemezhette részletekbe menően az összetett nomád reflexíj szerkezetét, az azokat díszítő csontlemezek formáit és funkcióját; a nyílhegyek típusait és nem utolsósorban a vaspálcákkal és lemezekkel összefogott nyíl tartó tegez szerkezetét. Lényegesnek tartjuk megjegyezni, hogy ez utóbbit tekintve Cs.Sebestyén majd minden észrevétele máig is helytálló. 1940-ben a Szent László legenda templomi falfestményeinek elemzése alapján LÁSZLÓ Gyula tért ki részletesen a kun (s visszautalva a honfoglaló magyar) tegez szerkezetére, s élezte ki a tegez