Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1991 (Szeged, 1992)

MŰVÉSZETTÖRTÉNET - Szuromi Pál: Metamorfózisok. Vinkler László rajzművészetéről

a viaskodás, a harc és a küzdelem lett a meghatározó. Ezzel pedig az emberi természet újracsak átfedésbe került az állati mentalitással. Vinkler képei szinte ugyanazt sugallják, mint amit Kafka is megfogalmazott. Vagyis: "Az állat közelebb áll hozzánk, mint az ember.Ez az a bizonyos rács. Az állattal való rokonságot könnyebb élni, mint az emberrel valót (Gustav Janouch: Beszélgetések Kafkával, Gondolat K. Bp. 1972., 40.1.). Nem csoda így, hogy e műveken szemlátomást előtérbe került a drámai és eleven testiség. Jelen esetben azonban a testiség primátusa többszörösen is túlmutat a biológiai, lélektani érzékiségen. Amit most már Vinkler művein tágabb körben is megfigyelhetünk. Látható ugyanis: az alkotónak a testiség hangsúlyozása pusztán eszközt jelentett, amivel egyetemessé tágíthatta képei közlendőjét. Ne feledjük: a csupasz formák már azzal is szabadabbá, nyitottabbá teszik ember és világ kapcsolatát, hogy bizonyos mértékig felszámolják a társadalmilag behatárolt, külsődleges képzeteket. Ennélfogva az alkotó figurái lépten-nyomon kettős kötődésben élnek. Látszólag ugyan a természet édes gyermekei, ám az értelmező, járulékos motívumok nyomán mégiscsak történelmi, társadalmi képződmények. Ha a minduntalan felbukkanó emberi konfliktusok, küzdelmek motívumait keressük, akkor a művész grafikáin e törvényszerű elkülönülést és összefonódást kell észrevennünk. A remekbe sikerült Ádám és Éva kompozíció például nyilvánvalóan igazodik a bibliai alapképlethez. Adva van a legendás tudás fája, a két főszereplő, nem is szólva a kárhozatos alma motívumról. Ám, ha a műalkotás formai átlényegüléseire is tekintettel vagyunk, akkor azt is tapasztalhatjuk, hogy a bűnbeesés historikus, epikus mozzanatával együtt egy analóg értékű erotikus, szexuális utalás is megjelenik a felületen. Amivel a keresztény szellemiség máris pogány mítosszá válik. Ebben a szférában tudniillik a testiség és a szellemiség, az objektivitás és a szubjektivitás éppúgy egymásra épül, mint magában a görög mitológiában. Ez pedig azt jelenti: Vinkler művészetében termékeny szimbiózusba került a személyes és a történelmi szféra. Vagyis egészében a dialektikus, egyetemes antik felfogáshoz igazodott, amelyben a mikro- és makrokozmosz eszméje természetes rokonságot mutatott. Az alkotó kozmikus, egyetemes létszemléletét jelzi, hogy nála leginkább a nők a főszereplők. Már csak azért is, mert a második nem képviselőinek kitüntetett, mitikus jelentőséget tulajdonított. Ok azok, akik az egyik oldalon befogadók, elnyelők: másrészt viszont az emberi létezés folyamatosságának egyedüli letéteményesei. Remekül illusztrálja ezt a Metamorfózis kompozíciója, ahol a fejek és végtagok halmazából épült