Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1991 (Szeged, 1992)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Marjanucz László: A társadalmi szegregáció jelei a szegedi zsidóság helyzetében

zsidók rókusi beköltözése nem lehetett váratlan eseménye. Azonban enynyiből is látható, hogy gettószerű elkülönítésük oka nem az etnikai távolságtartás, hanem egy eltérő, polgári életforma és vallásos gyakorlat csoportos jellegének a biztosítása. Kezdetben ugyanis a zsidóság kénytelen volt házvétel és átíratás révén lakhelyéről gondoskodni, mivel bérletre szánt házak alig voltak a korabeli Szzegedenl4. Később a polgári lakosság tiltakozására a város kénytelen volt szorítani a zsidók házvásárlási jogát, s a "fundus" vételeket különleges tanácsi engedélyhez kötötte. 1712-ben mindössze 12 ház volt zsidó kézen. Hamarosan összhangba kellett hozni azonban a betelepülők egyre nagyobb számát a rendelkezésükre álló ingatlanmennyiséggel . A Tanács 1838-ból való végzése szemléletesen mutatja a letelepülő zsidóság térbeli elhelyezkedését^. 1813-ban a kb. 150 főt kitevő helyi zsidóság zöme a régi zsinagógát mintegy korlátszerűen körbevevő szűk négyszögben helyezkedett el. Az 1838-as házkörbővitő javaslat szerint a már ismertetett határokig többszörösére, minden irányban több utcával növelték "a kebelbéli zsidóság által bírható házakat magában foglaló kör" területéti6. így mostmár a Feketesas utcától a Mars térig a Kálvária utcától a Budai országútig terjedő részen vásárolhattak a zsidók házakat a városi tanács előzetes engedélye alapján. Ezzel párhuzamosan a körön kívül, a város előkelőbb negyedeiben megtelepedett zsidók ingatlanuk megőrzése végett kénytelenek voltak házaikat pro forma keresztényekre íratni, ha nem akartak Szeged "kisebb tekintetű helyeire" költözni. "Kisebb tekintetű" helynek számított e szempontból az 1838-ban épp a csoportos letelepedés előmozdítása végett kitágított gettó is. Azt mondhatjuk, hogy a Tanács valamivel megértőbb volt a zsidók befogadását illetően, mint a polgárjogusultak képviselői közösségének, az Electa Communitasnak tagjai, akik konkurrenstárstól tartva, s bizonyos folklórjellegű vallási ellenszenvtől is motiválva támogatták a zsidók térbelileg elkülönült letelepítésének a gondolatát. Szeged tanácsának a zsidósággal szembeni semleges magatartásának szemléletes példája a vásárok rendezésének gyakorlata. Az 1825-ből való vásári sátorjegyzék részben etnikai csoportonként, részben iparágazatonként csoportosította az árusokat. 17. Külön utcában, sátorsoron árultak a tótok, morvák, sziléziaiak és a zsidók, míg a másik beosztás szerint a gombkötők, kalaposok, suszterek, asztalosok, csizmadiák stb. állíthatták fel utcánként és szakmánként elkülönülve sátraikat. Egyéb utalás híján csak a névsort tartalmazó listára támaszkodva mondhatjuk, hogy a négy, etnikai hovatartozáson alapuló besorolás a szegedi vásárban gyakran és nagyobb tömegben megjelenő népesség