Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1991 (Szeged, 1992)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Marjanucz László: A társadalmi szegregáció jelei a szegedi zsidóság helyzetében
kiemelésére szolgált, illetve a hozzájuk köthető kézműves foglalkozások megjelölésére. Pl. a tótok utcája címszó alatt nemcsak tótokat, de zsidókat is találunk szép számmal, sőt szegedi illetőségű árusokat, akik vagy tótok voltak, vagy - s ez a valószínűbb - "tót" cikkekkel kereskedtek. VII. sorban jelölték ki a zsidó sátrak helyét, melyet a forrás "zsidó szabó utcának" nevezett. Az ott áruló kereskedők valamennyien zsidók voltak, de a sátorállás elnevezésében szereplő foglalkozásnév - ti. szabó - mutatja, hogy az elkülönítés lényege nem az volt, hogy ott csak zsidók árulhattak, hanem az, hogy ott speciális igényekhez igazodó zsidó termékeket forgalmaztak. Nem volt egyébként nagy tömeg, mindössze 5 pesti kereskedő kérte az "utca" felállítását. A többi szakmában (pl. asztalos, kendősök, kalaposok) lényegesen nagyobb számban találunk helyi születésű és idegen származású zsidókat. Tehát a város gazdasági életében oly fontos esemény, a vásár rendezésének szempontjai a szakmai profilhoz, s nem az etnikai származáshoz kapcsolódtak. Másként vetődött fel a zsidók lakóhelyi szegregációjának kérdése a szabad ingatlan piac létrejötte után. Eddig ugyanis a társadalmi elkülönülés a privilégiumon alapuló rendi tudat réteg- és nemzetsemleges kényszerének volt a következménye. Tetszett - nem tetszett a betelepülés szempontjait a befogadó kiváltságok szabták meg minden - nemcsak zsidó - idegennel szemben. 48 után ugyan megszűntek a szabad királyi városi kiváltságok, de ez a zsidók korlátlan ingatlan szerzésére nézve nem hozott automatikus változást. A budai helytartóság leiratban értesítette Szeged vezetőit, hogy "semmiféle bel vagy külföldi származású izraelita nem lakosíthatik, a város kebelébe föl nem vétethetik", míg a Helytartótanács előzetesen a kérelem teljesítéséhez hozzá nem járult. 18. Még 1856-ban is a 38-ban kimunkált házkör földrajzi vonala és a különengedélyezések jelentették a szegedi zsidóság belső mozgásának határait. Nem függetlenül a polgári forradalomban vallott aktív részvételtől, az abszolút kormányzat helyi ágensei Szeged Polgármesteri Hivatalának csak a véleményezés jogát hagyták meg zsidó ügyekben is, míg a döntéseket állami szinten hozták. Ezért kényszeríthette rá a királyi hatalom Szegedre az izraeliták "törvényellenes" ingatlanvételeinek megakadályozását. Olyan városi kiválóságok mint az orvos Herczl Leopold, vagy az ügyvéd Szivessy József volt kénytelen lemondani a város által egyébként már engedélyezett házvételről, miután a felsőbb állami ellenőrzés, a két személy által vett házak névreírását törvénybe ütközőnek tartottal 9 . A város, korábban belátása szerint alkalmazott privilégium-szelekciós funkcióját átvette a polgári kor állami gépezete, mely a kijelölt gettókör-
