Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1986. (Szeged, 1987)

TÖRTÉNELEM - Marjanucz László: A szegedi zsidóság a reformkori összeírások tükrében

nem lehetett keresztény, hisz törvények tiltották zsidók általi alkalmazását, ugyanakkor azt is tudjuk, hogy a zsidóság számára bizonyos munkák elvégzését - néhány fajta szolgai munka - vallási előírások tiltották. Miután erre vonatkozóan közelebbi információkat az összeírásból nem nyerünk, a 12 háztartásban dolgozó 10 cselédlány és 9 férfi szolgáló /közülük Wodianer egyedül háromat foglalkoztatott/ származását illetően bizonytalanok vagyunk. A jelenlevő "rokon, de nem testvér" kategória kizárja azt, hogy az adózásra kötelezett háztartáson belül a cselédek között bújtassák el a frissen bevándorolt rokont. Az 1848-as összeírás során felvett háztartások némelyike ugyanis gyanúsan magas személyzetet takar, olyan összeírtak esetében, akiknél kevés volt a gyerek /1-2/ de csekély lehetett az általa űzött foglalkozás /pl: házaló, hajhász/ népesség eltartóképessége is. Egy-két ilyen családfőnél 7-8 legényt, inast, segédet találunk. Legnagyobb háztartással az 1798-ban összeírtak közül Spitzer Israel rendelkezett, ki 5 gyerekén kívül még két rokonáról és két szolgálójáról gondoskodott. Wodeaner Fülöp háztartásában a két szülő és négy gyermekén kívül még három szolgálót találhatunk. 30 családfő "társadalmi állását", azaz foglalkozását ismerjük: mercator 1 /Wodianer Fülöp/, questor 22, aranyműves 1, özvegy 1, bérlő /árendás/ 1, s házas zsellér 3 fő volt. Az 1798-as összeírás 56 háztartásában 311 zsidó lakost vett számba. Ök összesen 348 Ft 21 krajcár adót fizettek. Tekintélyes összeg, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a rabbik, gyermekek - a nagykorú is, ha nem ált külön háztartásban - és az özvegyek nem fizettek állami adót. Az 1845 októberében végzett felmérés a zsidó lakosok jelentős gyarapodását mutatja. Sajnos itt sem mutatható ki egyértelműen, hogy az 1118 fős lélekszám milyen arány-