Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1986. (Szeged, 1987)

TÖRTÉNELEM - Marjanucz László: A szegedi zsidóság a reformkori összeírások tükrében

ban következett a természetes szaporodásból, illetve az, hogy mennyire írható a bevándorlások számlájára. Anyakönyvekből nem lehet következtetni a fenti összefüggés okaira, mert csak 1844-tól vezetik a hitközség anyakönyveit. Egy lehetőség áll rendelkezésünkre, hogy deduktív módszerrel azonosítsuk a korábbi összeírásokban is szereplő családfőket, háztartásokat. Későbbről való halálozási és házassági anyakönyvek egyértelműen bizonyítják, hogy a létszámnövekedés döntő mértékben a bevándorlásból adódott. Szeged város liberális szemléletű vezetősége igényelte a zsidók szakképzettségét, bizonyos gazdasági műveletekben való jártasságát. Jellemző a katolikus közvélemény magatartására, hogy a város "hites földmérésze" Vedres István két zsidót fogadott be házába. Szeged a zsidók letelepedésének engedélyezésében sokkal rugalmasabban járt el, mint a cívis öntudatához mereven ragaszkodó kálvinista Debrecen. Az 1845-Ös városi felvétel az összeírt kereskedőket három csoportba sorolja. Nagykereskedő összesen csak 4 volt, átlagosan 200 Ft-os évi jövedelemmel. Érdekes, hogy a "kisebb" kereskedőként számontartott Deutsch Márton 600, Hohen Ábrahám 800, Kohen Károly 400 Ft évi jövedelemmel rendelkezett. Úgy tűnik, a mobilabb questor jelentősebb forgalmat tudott lebonyolítani, mint a megállapodott mercator. Megjelent ekkor már az értelmiség is: a hitközség alkalmazásában levő tanítók, kántor, kisbíró és jegyző, akiknek éves jövedelme elérte a kisebb kereskedők átlagos évi bevételét, a 200-450 forintot. A válalkozó szellem sikerét mutatja, hogy a zsidó lakosok átlagos évi jövedelméhez /50 Ft/ képest a "más bár mi módon magokat táplálók" bevétele meghaladta ezt az összeget. Lovasberényi Lázár bőrökkel kereskedve 60 Ft, Lőwinger Izsák "vatta tsináló" 70 Ft, Goldstein Jakab paplanos 120 Ft, Rosentál szappanos 140 Ft évi jövedelemre tett