Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1986. (Szeged, 1987)

TÖRTÉNELEM - Csányi István: A szentesi örökváltság teljesítése

próbáltak úrrá lenni, pillanatnyilag megmentve, hosszabb távon azonban egyre reménytelenebb helyzetbe hozva a város pénztárát. 1652-re már csak a törlesztésre felvett kölcsönök összege meghaladta a százezer forintot. Érthető tehát, hogy minden eszközzel igyekeztek szabadulni a pénzügyi terhektől. Ezért a szívós harc a váltság csökkentéséért vagy a földtehermentesítési alapból való kárpótlásért. 1858-ban zálogjoggal jegyezték a váltsági törlesztésre lekötött földeket, 270 000 forint értékben. 1860-ra a váltsági tartozások a kamattal együtt már "csak" 400 000 forintot tettek ki. 1865-ben kérvényezték 233 000 forint elengedését az úrbéri kárpótlásból, de az uralkodó a kérést elutasította. 1867-ben az országgyűléshez folyamodtak az 1848 után kifizetett összeg visszatérítéséért. A város képviselője azonban késve nyújtotta be a kérvényt, s azt elutasították. Közben újabb kölcsönök felvételével, rendkívül magas pótadók kivetésével és ingatlanok eladásával 1867-re negyedmillió alá szorították a váltsági tartozást, majd 1869-ben kifizették az utolsó részletet is. A törlesztés befejezésével az örökváltság ügye nagyjából lezárult. Nagyjából, mert a város még ezután is minden lehetséges fórumhoz fordult a grófok által jogtalanul felvett pénzek visszaszerzéséért. Végű] - bár teljes mértékben nem sikerült követeléseiket érvényesíteni több perben győztek. így például 1872-ben a királyi tábla 166 170 forint visszafizetésére kötelezte a Károlyiakat, a következő évben újabb 55 000 forintot perelt vissza a város. "Viszonzásul" a /most már volt/földesurak a várost perelték, mert a váltsági szerződéstől eltérve,, engedélyük nélkül vett fel kölcsönöket. Az elhúzódó perek azonban már nem sokat változtattak a helyzeten. Nem adta fel Szentes azt a reményt sem, hogy kártalanítást nyerhet a