Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1986. (Szeged, 1987)

TÖRTÉNELEM - Csányi István: A szentesi örökváltság teljesítése

Már a pctszerződés megkötése is azt igazolta, hogy a földesurak nem ragaszkodtak mereven az eredeti szerződés betartásához, készek - legalábbis a fizetés dolgában - nagy engedményekre is a lebonyolítás során. Számukra maga a szerződés ténye volt fontos, mert ezzel megelőzték az akkor már szinte levegőben lógó országos rendezést. Valóban, az örökváltság megkötésekor jóval nagyobb árat tudtak szabni; a későbbi törvények alapján 400 000 forintnál többet nemigen kaphattak volna. Részben ez a magyarázata annak, hogy alig lépett életbe a szerződés, Borosék máris megpróbálták módosítani. Az okmányt nem a váltság kérdése lezárásának, hanem további küzdelmek kiindulópontjának tekintették. Már 1837 augusztusában felmondták - alaki hibára hivatkozva - a koordinációt. Gyorsan kiderült ugyanis, hogy az egész rendszer nehézkes és fékezi a városnak - éppen a váltságtól remélt - fejlődését. Az ekkor kezdődött perben a város vereséget szenvedett. Az uradalom panaszára a vármegye felfüggesztette a tanácsot, iratait és pénztárát elkobozta. Az ügy a Helytartótanács elé került, és az 1839-ben a szerződést törvénytelennek minősítette. Ezt követően a vármegyei törvényszék helyreállította a földesúri joghatóságot. Úgy tűnt, hogy kárba veszett minden addigi erőfeszítés. A helyzet azonban csak látszólag volt ennyire kedvezőtlen. A per folyt tovább, egészen 1847-ig, közben a város fizette a váltsági törlesztéseket, amelyeket a grófok elfogadtak, jelezve ezzel: továbbra is érvényesnek tekintik a megállapodást, nem kívánják a földesúri hatalom vissza állítását. Ugyanakkor megkísérelték eltávolítani a közelből a város legkövetkezetesebb képviselőjét, Boros Sámuelt. Az uradalmi úriszék 1842-ben pert indított ellene szabálytalan pénzkezelés és pazarló gazdálkodás címén. Hivatalából eltávolították, vagyonát lefoglalták. A szen-