Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1986. (Szeged, 1987)

TÖRTÉNELEM - Csányi István: A szentesi örökváltság teljesítése

tesiek azonban ismét megválasztották, a királyi tábla pedig szabálytalannak minősítette az eljárást és feloldotta a vagyonzárat. Ez a per 1848-ig elhúzódott. A forradalom után a város új álláspontot foglalt el. Az árpiiisi törvényeket úgy értelmezte, hogy azok a korábban megváltakozott városokra is érvényesek, így megtagadta az úrbéres váltság további törlesztését. A váltsági pénztár minden vagyonát a forradalmi honvédelem céljaira fordították. Boros Sámuel az időközben rendezett tanácsi jogállásúvá lett Szentes polgármestereként fő szervezője volt a nemzetőrök és honvédek toborzásának, felszerelésének. Irányításával a város igen nagy anyagi támogatást adott a forradalmi kormánynak és szilárd híve volt a függetlenségi nyilatkozat után is. A szabadságharc bukásával ismét fordult a kocka: Borost 1848/49-es tevékenységéért körözték. A helyi hatóságok eredménytelenül kutattak utána /miközben nem hivatalosan kapcsolatban álltak vele/, végül 1851-ben önként jelentkezett. A hadbíróság halálra ítélte, de a város még ekkor is kiállt mellette. Hivatalos iratban kérték büntetése enyhítését arra hivatkozva, hogy "... a forradalmi /sic!/ kormány rendeleteit teljesíteni kénteleníttetett, mivel a nem teljesítés élte kockáztatásával járt volna." A halálos ítéletet 1852. márciusában az uralkodó kegyelemből négy évi várfogságra változtatta, melyet Boros Oosephstadtban töltött le. Elpusztítani nem tudták, de a közéletből sikerült kikapcsolni. A várost és vezetőit azonban ez nem törte meg, nélküle is folytatták küzdelmüket. A Károlyi grófok 1849. novemberében levélben szólították fel Szentest az elmaradt részletek és azok kamatainak kifizetésére. A tanács - mintha nem is Világos után lennénk - ezt kategorikusan visszautasította, mondván: "... miután az úrbériségek megszüntettek, az azok-